Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
II. A dráma drámája
vábbi színdarabok a gyengülő dac és a megnövekedett kétségek bizonyítékai. A Rosmersholmban a szerző szkepszise teljes erővel kirobban? a Borkmanban még utoljára magára ölti a dacos megvetés alakját,de a Ha mi holtak feltámadunk c. "végrendelete" már szkeptikus epilógussal végződik, ahol Ibsen nem csupán a kör fölött tör pálcát, amelyben élnie kellett, hanem a mü fölött is, amelyet belőle - és többnyire ellene - alkotott! A nagyság utáni óhajjal és a cselekvésvággyal megkezdett élet rezignációban végződik -sa saját müvét i3 kárhoztató szkepszisben kulminál. Ibsennél nincs katarzis. Csupán dac van, amely később megvetéssé válik és átokban végződik: Irene : /szomorúan Rubekre tekint/ Az élet utáni vágy meghalt bennem, Arnold. Most támadtam fel holtomból. Mentem és téged kerestelek. És megtaláltalak. És itt látom, hogy az élet és te halottak vagytok - amint én voltam. A tanár: Csalódol. Az élet bennünk és körülöttünk pezseg és erjed, mint azelőtt. Irene: /mosolyogva a fejét rázza/ A te fiatal, életrekelt asszonyod úgy látja, hogy az egész élet ravatalon fekszik. A tanár: /hevesen megöleli az asszonyt/ Akkor hát,bár mindketten halottak, igyuk ki életünket csak egyszer fenékig - mielőtt újra visszatérünk sírjainkba! /Ha mi holtak feltámadunk/^ Azonban késő: a kisérlet, hogy legalább az élet legvégén felléphessünk arra a magaslatra, amely után minden időben, minden napon vágyakoztunk, szakadékba zuhanással végződik. A szkepszis végső szava a halál. Csehovnál nincs ilyen individualizmus, ezért nincs ilyen szkepszis sem, jóllehet ennek az előfeltétele nála még erősebb, hisz Csehov mélyebben hatol be az emberbe, mint Ibsen. Igaz, más országban vagyunk és egy nemzedék — hullámmal előbbre: amikor Ibsen befejezi életművét, akkor 5/ A szöveget V. Šumán cseh fordítása alapján közöljük.- 26 -
