Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
me - például a drámai cselekmény funkciója is! Enélkül az aktivitás nélkül - meggyőződésem - nem lehet a szocialista dráma további fejlődésének egyetlen fő kérdését sem megoldani. Csak a cselekvő hős kényszeriti ki a szerves alakot, a szerves műfajt, kényszeriti ki a megformálódott drámai nyelvet. És világos és meghatározott alakokat kényszerit ki majd a rendezőkből és a színészekből is. A műfaj kérdésében - ez egyébként szorosan összefügg a drámai alak kérdésével - végülis alapos körültekintés mellett oda jutunk, hogy elsősorban azt kérdezzük, milyen a drámai cselekvés jellege és hogyan viselkedik az az alak vagy azok az alakok, amelyeken keresztül ez a cselekvés megnyilvánul. Más szóval: mennyire dinamikus, milyen erővel akar és tud hatni a színház a valóságra. Természetesen sokkal több is múlik ezen, mint az alak és műfaj kérdése. Kezünkben tartjuk itt a kulcsot nemcsak a szocialista dráma, de általában a szocialista szinház további fejlődésének alapvető problémáihoz is. Vagyis kezünkben tartjuk a rendezési és a szinészi módszereket is. E pillanatban azonban mellőzzük ezeket a kérdéseket, nem azért, mintha nem lennének fontosak, hanem azért, mert a dolognak rendszerint nem válik javára, ha egy szuszra mindenről beszélnek. Vegyük például a verses drámát: a gyakorlatban nem létezik az uj drámairodalomban. És ha ritkaságszámbamenően v mégis előfordul /Nezval, Jaris, Burian, Topol, Kohout/, nem úgy fogadják, mint a drámával szervesen összefüggőt, hanem inkább mint kivételt, a hétköznapi étrend tarkitását, ez legfeljebb vasárnapra kivánható, a többi hat napon át a próza szeleteiből kell falatozni. Emellett jellegzetes tünet, hogy ritkák a verses drámák: általában olyan akaratgyenge színpadi alakok megjelenési formái ezek, akiknek nincs érzékük a törvényszerűség iránt. A másik hiba a korabeliség fogalmának értelmezése a drámában; általában leszűkítik az életben körülöttünk levő dolgok közvetlen visszatükrözésére. A történelmi összehasonlítás kínálta jelen kSltői ábrázolása ott, ahol csak- 171 -
