Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

Nézzük meg végül a polgári drámát. Fejlődésének csúcspontján, Ibsennél, bezárkózik a szobába. A polgári lakás négy fala közé húzódik, amelyek közül az egyik falat a függöny helyettesíti: ha ezt felhúzzuk, láthatatlan tanúi lehetünk mindannak, ami ebben a zárt térségben lejátszódik. Az alakok úgy viselkednek, mintha nem léteznék nézőtér: az élet a függöny felhúzása után megszakítás nélkül tovább folytatódik, a dráma és a szinház megteremtik az élet hü illúzióját. A fejlődés során a dráma a három-ötfelvonásos darabok formáját ölti fel, a görög dráma ritmikai és szerkezeti tagolásának látszatát keltve, egy fontos eltéréssel kihagyta a peripetelát, a szerencsés vagy szerencsétlen fordulatot, a görög drámának /s a shakespeare-inek is!/ a megtisztulást előkészítő fontos elemét. Ez a tény is megfelel a_helyzetnek, amelyben a dráma, Ibsen polgári darabjainak sorozatában, kialakítja a maga klasszikus formáját. Az ibseni szobákba nemcsak a jelen fér be, hanem a gazdag múlt is - ezt a formát találóan a "dráma utolsó felvonásának" nevezték, hiszen nagyobb része a függöny felhúzása előtt játszódott le. Egy valami azonban nem fér bele: a jövő. Más szóval — a katarzis! Ez a forma korlátolt számú nézők előtt játszó, zárt színházakban születik és alakul: kiválasztott maroknyi csoport ez a görög nézőtérrel szemben - és sokkal kevesebben ülnek a nézőtéren, mint amennyien összejöttek a Globe-ban vagy a Swanban. A nézőtér sötét, a szinész nem látja a nézőt, a mesterséges világítás a lakás-enteriőrökhöz arányított, a színészek és a nézők között viszonylag kicsi a távolság és ezt a távolságot még csökkentik a nézők látcsövei - mindez együtt alakítja ki az ibseni dráma formáját, a polgári szinház rendezési módszereit, pszichologizáló színészetét. A Diderot, Lessing,Hebbel kezdeményezései inspirálta első lépésektől Ibsen drámai formája az európai civilizáció polgári korszakával legszorosabban összefonódó formává érik.

Csak három példát hoztunk bizonyitékul, hogy nem létezik abszolút "drámai forma". Ezeket a példákat - hogy a- 149 -