Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

I

5. DRÁMAI FORMÁK ÉS DRÁMAI MŰFAJOK

Ez az a terület a színházművészetben, ahol különösen szívósan tartják magukat a történelmietlen nézetek. Hogy ezen a téren a gyakorlatban tovább uralkodik az idealizmus, azt legjobban az bizonyltja, mennyi vita folyik még mindig arról a kérdésről, vajon tartsa-e magát a mai drámairó az un. "klasszikus formához", vagy törje-e szét ezt a formát és alkosson szabad drámai formát. A műfaj kérdéseiről ugyancsak hasonló szellemben vitáznak - mintha a dráma műfajai is természet adta abszolút dolgok lennének.

Mit jelent egyáltalán a "dráma klasszikus formája"? Hol létezik? Olyan forma ez, amelyhez a görög dráma fejlődésének csúcspontján jutott el? Avagy olyan forma, amely az eredeti tőkefelhalmozás időszakát ábrázolja, a legkifejezőbben Shakespeare-rel? Vajon ez az a drámai forma, amelyhez a polgári színház Ibsennel jutott el?

Csupán az európai színházművészetből vett példákra szorítkozunk, de már három bizonyítékból is nyilvánvaló, hogy e példákat semmilyen varázslattal nem lehet a "klaszszikus forma" közös kalapja alá vonni. Egyszerűen nem férnek el alatta. A klasszikusságot viszont helytelen lenne bármelyiküktől is elvitatni. Tulajdonképpen hát mihez is kell visszatérniük azoknak, akik a "dráma klasszikus formáját" szándékozzák művelni? És tulajdonképpen mit kell széttörniük az úttörőkké és formabontókká "avatott" többieknek?

A kérdés feltevése helytelen. Ebben a formában nincs rá felelet. Ugyanis nem létezik semmiféle "klasszikus drámai forma". Létezik azonban valami más: bizonyos történelmi korszak érett - tehát klasszikus - formája. Vagyis olyan- 145 -