Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

Mindenki, aki komolyan veszi a szocializmus feladatait és következetesen cselekszik, meggyőződhet róla, milyen hatványozott ellenállást vált ki minden, a haladást szolgáló lépés abból, ami a változás ellen védekezik.

A szocializmus és az imperializmus országai között mély antagonisztikus és engesztelhetetlen ellentétről beszélhetünk, társadalmunkon belül azonban másfajta ellentétekről van szó,nem "a róka és a holló közötti ellentétről", amint egy drámairó mondotta, hanem olyan ellentmondásokról, amelyeket maga a társadalom képes a saját erejéből megoldani. A szocialista közönség növekvő átalakulásával arányosan növekszik a képesség is ezeknek az ellentmondásoknak a megoldására. Tudjuk természetesen, hogy az ellenségek és az ellenlábasok lesnek a hibáinkra és keresik gyenge pontjainkat. A legnagyobb hibát követnénk el azonban, ha megengednénk, hogy a saját érdekükben kihasználhassák társadalmunk dialektikus fejlődésének törvényszerű és természetes ellentmondásait azért, mert mi magunk nem ismerjük fel idejében, vagy különösen azért, mert megpróbáljuk tompitani vagy palástolni őket. Éppen a szocialista társadalomnak kell megértenie a történelemből - és a legújabb történelemből is, lásd az 1956—os év eseményeit - azt az újra igazolt alapvető igazságot, hogy azok az ellentmondások, amelyeket nem látnak meg, nem ismernek fel és nem tárnak fel időben, komoly és nagy, a társadalmat veszélyeztető ellentétté tornyosulhatnak. A dráma egyik feladata, időtlen idők óta az is, hogy az ilyen helyzetet időben jelezze és a káros vagy pusztító fejlődést a maga eszközeivel segítsen megakadályozni. Társadalmunknak van elég ereje ahhoz, hogy egyetlen kérdéssel kapcsolatban se kelljen feltennünk az önámitás szemüvegét. A józanság és tárgyilagosság a forradalmárok egyik alapvető erénye - hangoztatta Lenin, számunkra tehát ez főként ott legyen érvényes, ahol arról van szó, hogy be kell ismernünk az első pillanatra kellemetlen igazságot. A szocialista társadalom nem akadályozhatja meg a drámaírókat abban, hogy kikeressék a jelenben létező ellentmondásokat.- 142 -