Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

Sőt, a társadalomnak kell őket erre buzdítania! Azonban, természetesen, joga van megkövetelni tőlük, hogy a velük való harcot is megmutassák! A dráma, amely a saját létezését ellentmondásra alapozza, elvesztené értelmét, ha e funkciójáról lemondana vagy ha ebben megakadályoznák. Azzá süllyedne, amivé a polgár akarta süllyeszteni: az unalmas percek megrövidítésének eszközévé.

Ma már nem állíthatjuk általánosságban, hogy művészeinkben "nem él az a tudat, hogy uj történelmi korszak kezdetét élik". Ennek ellenére ma is sürgetően szükséges a kérdésfeltevés. Teljesen tudatában vagyunk-e, mit jelent az, hogy már beléptünk a szocializmusba? Tudatosul-e bennünk teljesen józanul és tárgyilagosan, hogy a kommunizmus nem utópia, s nem pusztán harci jelszó? Hogy az a ml életünk munkafeladata. A következő társadalmi szakasz-célunk. A kommunizmus csirái már jelenünkben léteznek. A színpadon egyelőre még olyan alakok vannak, akik megszabadulnak a hibáktól - de az idő sürgetően kiált másfajta,uj alakok után: olyanok után, akik. példájukkal erkölcsileg is a kommunizmushoz vezetnek bennünket.

Keressük korunk uj emberét? Jó, keressük még szivósabban. De ne felejtsük el, hogy korunk emberének megismerése csak lépés afelé, hogy ez az ember a saját kora számára hős is lehessen. Az embert leirni, körülimi, és megérteni érdemes, szükséges,és nehéz munka. De azt a megismert és megértett embert újra megragadni és belőle olyan művészi alkotást teremteni, amely már nem csupán eszköze lesz a megismerésnek, hanem a szocialista ember erkölcsi és esztétikai világának harcosa lesz, a kommunista szakasz gyorsabb és mélyebb megvalósításáért - ez a feladata és igazi becsvágya a majdan szocialista drámának nevezett drámának. Talán igényesen hangzik, retorikusán, talán idő előttinek, maximalistának. Megengedem. Ennek ellenére, úgy gondolom, legfőbb ideje, hogy ma éppen igy beszéljünk, és nem másként. A drámairodalom, amely után vágyunk, ma még nem születik meg, valószínűen még holnap sem jön létre. Lassan születik, ne- 143 -í