Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)
IV. Harcok a holnapért
Aiszkhülosszal maga a polis, maga a közönség szól - az Oreszteiában "az athéni polgárok a saját kultúrájuk történetét kisérték figyelemmel,amely ünnepségben érte el csúcspont ját".O’Neillel az elszigetelt egyén szól, az iró maga, nézői pedig saját kultúrájuk történetét kisérik figyelemmel, amely a pusztulásban éri el tetőpontját. Aiszkhülosz a közösség kollektiv himnuszával zárja müvét, a szenvedés legyűrése fölötti ujjongással, amikor a negativ istennők átváltoznak pozitiv istennőkké*. Jöjjetek, fenséges istennők, velünk, megbékélve a hazával, szeretedben és kegyben, útközben örvendeztessen a déli napsugár! Most ujjongj, örvendő nép! A nagy magányos amerikai drámairó a maga modern Oreszteiáját az élet megátkozásával fejezi be, nem marad más hátra, mint a remény az egyedüli szabadulásban: a halálban. Lavinias Itt élek majd egyedül a halottakkal, őrzöm tovább a titkaikat, elviselem a hazajáró lelkeiket, amig meg nem fizetek mindenért, amig el nem fogy az átok - akkor aztán meghalhat majd az utolsó Mannon-ivadék! ...Menjen azonnal, és szögezze be az ablaktáblákat. /Ottlik Géza fordítása/ Nem csak a költői egyéniségek különbözősége ez, hanem két emberi korszak különbözősége is, közülük az első hitt a jövőben, a másik retteg tőle. Nem hoz katarzist a legmodernebb francia Oreszteia sem, amely a Legyek cimet viseli és amelynek szerzője az egzisztencialista iskola hirneves alapitója, Jean Paul Sartre. Az ő szörnyű Argoszábaa, ahol a házak falait emberáldozatok vére fecskendezte be és ahol az Erinniszeket légymilliárdok jelképezik, a modern francia Oresztész át-22/ Az idézett Thomson könyv 390. oldaláról. /Szerző/- 137 -
