Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

ereje még hat ránk - az olvasmányból és sajnos nem a színpadról, ahová éppen ma való! - két és fél évezred után is és közben egyáltalán nem zavaró, hogy a költő olyan ideológiai formában fejezi ki magát, amely már messzi századokkal ezelőtt elenyészett.

És vegyék csak az Oreszteiának a polgárság korából

származó parafrázisait, átdolgozásait. Akár a mi cseh Uj_

v v- 21/

Oresztelénkát, amellyel Arnošt Dvořák ' vélte megteremteni a nagy mii újkori hasonmását. Olyan másolatot alkotott,amely drámát csak ott teremt, ahol közvetlenül az eredeti mü sarkara akaszkodik. Teljesen csődöt mond azonban a leglényegesebb dologban: a drámaian kiharcolt megtisztulás helyett csupán üres, silány panteisztikus gesztus van benne, ami szónoki, de nem gondolkodói teljesítmény: "Nagy és örök a Világmindenség!” - patetikus frázis ez és nem más, mint az igazi katarzis megszerzésének képtelensége. És lássák a művészileg bátrabb és az eredetihez közelebb álló Oreazteiát, - jóllehet a cseh szerző a cselekményt, a kort és a hősök jellemét megőrizte, az amerikai szerző pedig, akiről itt szó lesz, csak a cselekmény vázát vette át és más korba helyezte a történést. O’Neill Amerikai Elektra o. trilógiájára gondolok. Hasonlítsák össze a görög költő Oreszteiájával - és szinte kézen fekszik majd önök előtt a bizonyiték, mennyire hiába harcol annak a társadalomnak a költője a katarzisért, amely maga - minthogy jövője rémképpé változott - nem képes a katarzisra. Aiszkhülosz a társadalmi felemelkedést tükrözi vissza. Az amerikai drámairó a süllyedést. A görög költő a társadalom ellentmondásait a színpadon vezeti le és ezáltal a társadalmi kollektívát megváltja az ellentmondásoktól. Az amerikai társadalom költője szentesit! a polgári ellentmondásokat - lidércnyomássá változtatja őket!

V y/

21/ Arnošt Dvořák - /1920 -/ rendező, esztéta, drámairó.- 156 -