Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

azért, hogy a színpadon a darabokon túl megjelenjenek a drámák is, s az alakok mellett a drámai hősök. Ez a helyzet drámairodalmunkban és színházművészetünk­ben abban a történelmi pillanatban, amikor az ország szo­cialista alkotmányt kap. I960 végén tartották Bratislavában a Mai drámák fesz­tiválját. A - vitákkal összekapcsolt és a mai drámával fog­lalkozó konferenciával befejezett - szemle az alábbi követ­keztetésekre jutott: Abban a történelmi pillanatban, amikor lezárult a szo­cialista forradalom első szakasza és a munkásosztály az al­kotmánnyal megvalósította akaratát - társadalmunknak ez a győztese lényegtelen szerepet játszik a drámában. A dráma nincs a fejlődés élvonalában, nem tör utat előre, nem elég erőteljesek benne azok az energiák, amelyek a valóságban, az életben uj életre keltik és meggyorsítják a szocialista átalakulás folyamatát. Nincs a fejlődés élvo­nalában, mert gyengén, ingadozóén, nemegyszer hamisan ra­gadja meg a leglényegesebbet, ami meghatározza országunk társadalmi fejlődését: a munkásosztályt, a munkásosztály feladatát és azokat a folyamatokat, amelyek a munkásosztá­lyon belül lejátszódnak. Drámairodalmunk fő kérdése ezért ebben a pillanatban igy hangzik: Hol vannak a drámában azok az alakok, akik a valóságban az alakitó és átalakító erőt jelentik, a munkásosztály erejét kifejezik? Hol vannak ma a Gorkij teremtette alakok utódainak nevezhető színpadi ala­kok,akik az uj feltételek között elérik az igazi katarzist? Ezzel a kérdéssel természetesen nem merül ki a mai dráma feladata, mert célja, hogy a társadalmat egészében ábrázol­ni tudja. Itt sem akarom leszűkíteni a problémát. De két­ségtelen, hogy az életben lejátszódó folyamatoknak a drámá­ban lejátszódó folyamatokkal történő szembesítése adott pillanatban teljesen világosan és határozottan veti fel ezt a fő és döntő kérdést. Drámaíróink nem tétlenkednek. Drámairodalmunk leg­jobbjait meg kell védenünk az általánosító szemrehányások­ig -

Next

/
Oldalképek
Tartalom