Kopecký, Jan: Befejezetlen harcok. I. A színház a szocialista forradalomban - Korszerű színház 43-44. (Budapest, 1963)

IV. Harcok a holnapért

y Peter Karvas emelkedtek az átlag fölé. A fejlődés élére azok a színházak törtek, amelyek ezt a feladatot a legerő­teljesebben teljesítették: a Realista Színház, a D JA a v *7 / Karhan köszörűs brigádja /Parta brusiče Karhana/" időszaká­ban és a gottwaldovi Dolgozók Színháza. Szlovákiában a Szlovák Nemzeti Színház haladt az élen. Sőt, Jindřich Honzl - a színház történetében először - a cseh Nemzeti Színház deszkáira is bevitte a cseh forradalmi munkást. E darabok nagyobb része propaganda feladatokat telje­sített. Túlteng bennük a tények puszta regisztrálása, sok bennük a deklaráció, s a jóakaratuk többnyire elismerésre méltóbb, mint a művészi értékük. "Brigádmunkát végeztünk az életben", mondja később Miroslav Stehlik. "A drámairást a konferenciák kezdeményezései, határozatai és döntései irá­­nyitották", teszi hozzá Peter Karvas. Itt vannak azoknak a drámaíróknak a darabjai is, akik "vitették magukat az ár­ral", lebecsülték mások erőfeszítését és a "termelési tár­gyú darabok"-at. Pedig ebben az erőfeszítésben sok igazi forradalmi lendület van,.a legnehezebb feladattal való meg­birkózás akarata, az igazi társadalmi avantgardě lelkesedé­se ez, bátran kockáztató. Alig néhány év múlva jöttek az Ítélkezők és lekicsinylőén legyintettek e szerzők törekvé­sein, elitélték őket mint vulgarizálókat és szájbarágókat, és az egész időszakot eltévelyedésnek nevezték. Ezzel szem­ben úgy vélem, hogy itt is külön kellene választani a magot a pelyvától és az igazi úttörőknek megadni azt, ami megil­leti őket. Balsikereiket pedig fogadjuk úgy, mint a kocká­zat következményeit, nem pedig mint büntetendő hibákat, vagy még inkább, mint túlkapásokat a csehszlovák drámairás egészséges fejlődése ellen. Egyébként a színházi életünknek ma és a jövőben sem árt, ha visszagondol az olyan darabok-V Vašek Kana /1905 -/ állami díjas iró müve, amelyben a régi és az uj küzdelmét állította színpadra,a hatalom­ra került munkásosztály körében. Az iró egész életét a munkásmozgalomnak szentelte s éppen ezért ftiiveiben is leginkább krónikása a felszabadulás előtti harcoknak. 107 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom