Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

de talán úgy lehetne meghatározni, hogy "segit a mamának"./ Ezért vesztegetnek annyi időt oly sok színházban és igy vész el a művészet.

De ez még csak az első megpróbáltatások egyike a rendező számára, aki a szinpadi keréknek inkább abroncsa, mint tengelye. A próba folytatódik. A rendezőnek mindvégig jelen kell lennie; kontroli-lehetősége kevés és nem sokat adnak a véleményére, de mégis minden hibáért ő a felelős; és ha végeztek, amikor a színészek elmehetnek ebédelni, neki a kellékes szobába kell mennie, a festőterembe, a kárpitosmühelybe - meg kell hallgatnia minden panaszukat és látnia kell, hogyan késik minden; és mikor a társulat egyórás szünet után frissen visszatér, elvárják tőle, hogy 5 is friss és jókedvű legyen, egyetlen perc szünet nélkül. Könnyű és kedves feladat volna ez, ha cimének hatáskörét is megkapná; azaz ha a szerződésében benne lennének ezek a szavak: "a színpadnak és a színpadon levő öszszes dolgoknak teljes és abszolút kontroli-lehetősége."

De azért ez, ha furcsa tapasztalat is, mégis jó. Megtanítja az embert, aki ezt a rettenetes felelősséget magára veszi, milyen nagy szüksége van rá, hogy a színpad tudományát tanulmányozza; hogy majd ha rajta lesz a sor, és ő lesz a színház igazgatója, lemondhasson az úgynevezett "rendező" szolgálatairól, lévén addigra őbelőle igazi rendező.

Jól teszed, ha mintegy öt évnyi színészet után egy vagy két évre magadra veszed a rendező e súlyos felelősségét és nem felejted el, hogy olyan pozíció ez, amely alkalmas a továbbfejlesztésre. A Színház Művészete cimü könyvemben rámutattam, hogy a színház egész világában természeténél fogva ez a munkakör a legalkalmasabb rá, hogy a legfontosabb tényezővé váljék. Ezért célodul kell kitűznöd, hogy ilyen emberré légy; olyanná, aki képes rá, hogy kézbevéve egy darabot, színpadra állítsa, próbáljon a színészekkel és megvilágítsa számukra minden helyzet, minden mozdulat követelményeit; hogy eltervezze a diszle-81