Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

teket és jelmezeket ás hogy azok számára, akik kivitelezik őket, meg tudja magyarázni a diszletképek és jelmezek követelményeit; és együttműködve a fények irányítóival, világosan tudtukra adja, mit kíván.

Mármost, ha nem tudnék többet és jobbat adni ezeknél a gondolatoknál, ha nem lenne további eszményképem, más igazságom is, amit a színpadról és a jövődről el kellene árulnom, csak ennyi, amit eddig mondtam, azt kellene gondolnom, hogy semmim sincs, amit adhatnék néked és rábeszélnélek, hogy ne is gondolj többé a színházra. De én azt mondtam neked levelem elején: sok olyasmit adok neked, amivel felvidíthatod magadat, hogy abszolút hittel bizhass e feladat nagyságában, amelynek megoldására elindultál; és most megint erre figyelmeztetlek, nehogy azt gondold, hogy a számodra lehetséges legvégső cél ilyen, ideális rendezővé lenni. Nem ez az.

De hogy visszatérjek a rendező kötelességeire: úgy hiszem, hogy megvilágítottam neked ezeket a szokásos nehézségeket, vagy már tapasztaltad is őket és megtanultad, hogy itt csak nagy tapintatra, nem pedig nagy tehetségre van szükség. Csak arra kell ügyelned, hogy ezt a tapintatot gyakorolva ne legyen belőled diplomatácska, mert diplomatácskának lenni veszedelmes dolog. Tartsd frissen a vágyat, hogy kiemelkedj ebből a helyzetből; és ennek az a legjobb útja, ha tanulmányozod azokat az anyagokat, amelyekkel később, eszményi rendező korodban, majd dolgoznod kell. Akkor már saját színházad lesz, minden, amit a színpadra állítasz, a te agyad és nagyrészben a te kezed munkája; nem szabad hát időt vesztegetned; készülj fel.

Színpadkép és mozgás

Most már itt az ideje, hogy elmondjam, mit tartok a legjobb útnak, hogy színpadképek és jelmezek tervezője lehess és

82