Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
A színház művészetéről
ilyenfajta hagyományok között éldegélt és indult sorvadásnak a Színház. Amit Henry Irving tett, az egy dolog; amit mondanak róla, az egy másik dolog. Volt erről némi tapasztalatom. Ugyanabban a színházban voltam tag, amelyben Irving Macbethet játszotta és később alkalmam nyilt,hogy én magam is eljátsszam Macbethet egy déli vagy északi angol színházban. Kiváncsi voltam rá, mennyit őriz meg a hagyományból egy jó képességű és megbízható, a szokásos tizenöt évi gyakorlattal rendelkező színész, különösen egy olyan, aki Henry Irving lelkes csodálója volt. Ezért megkértem az illetőt, legyen olyan jó és mutassa meg nekem, hogyan oldotta meg Irving ezt vagy azt a szakaszt; mit tett, milyen hatást keltett, mert az én emlékezetemből kicsúszott. A használható szinész erre a legnagyobb csodálkozásomra valami olyan banális, otromba, minden finomságot nélkülöző mutatványt adott elő, hogy érteni kezdtem, mennyit ér a hagyomány; és volt még jó néhány ilyen tapasztalatom. Megmutatta nekem egy hasznos és érdemes szinésznő, hogyan játszotta Mrs. Siddons Lady Macbethet. A színpad közepére vonult, majd bizonyos mozdulatokat tett és kiáltásokat hallatott, amelyekről azt hitte, hogy reprodukciói Mrs. Siddons játékának. Gondolom, olyasvalakitől vette át ezeket, aki maga látta Mrs. Siddonst. De bár egy-egy akciónak mintha meg lett volna a visszatükrözési értéke* az, amit mutatott nekem, tökéletesen értéktelen volt, mivel hiányzott belőle az egység; és kezdtem belátni az ilyenfajta oktatás haszontalanságát; és mivel természetemben van, hogy lázadjam azok ellen, akik valami értelmetlen dolgot akarnak rám kényszeriteni, tudni sem akartam az ilyenfajta oktatásról. Nem ajánlom neked, hogy ugyanígy cselekedj, bár valószínűleg nem veszed figyelembe, amit mondok és, ha sok benned a vulkáni elem, úgy teszel, ahogy én tettem; de mégis jobban teszed, ha megfigyeled, elfogadod és alkalmazod, amit mondanak 73
