Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
A színház művészetéről
"talán szinész akarok lenni"; és csak a haragos szülők jelenlétében, kétségbeesésében, fordítja ezt a "talán"-t a határozott "akarom"-ra. Talán ilyen a te eseted is. Repülni akarsz; más állapotban szeretnél leledzeni, levegőtől részegülve, és másokban is elő akarod idézni ezt az állapotot. Most próbáld meg kiverni a fejedből, hogy te igazán "a színpadra akarsz lépni". Ha,sajnálatos módon, már a színpadon vagy, akkor próbáld meg kiverni a fejedből, hogy szinész akarsz lenni és hogy csak ez minden vágyaidnak célja. Mondjuk, hogy máris szinész vagy; az vagy már négy vagy öt éve és már valami furcsa kétség fogott el. Nem akarod beismerni senkinek; úgy tűnik, mintha a szüleidnek igaza lett volna; még magadnak sem vallód be, mert semmid sincsen, csak ez, ami felvidíthatna. De én mindenféle mást adok a számodra,amivel felvidíthatod magadat és igy bátran és jó lélekkel dobhatod oda a szeleknek mindenedet és mégsem veszítesz el semmit abból, amiért a kezdetben kiálltál. A színpadon maradhatsz, de a színpad fölött lehetsz. Átadom neked legbecsesebb tapasztalataimat, ér amit ér, és talán valami hasznod lesz majd belőlük. Ki szeretném szűrni a számunkra fontosat a nem fontos közül; és ha, mialatt ezeket elmondom, neked tisztázni való kétségeid támadnának, vagy pontosabb magyarázatokra és részletekre lenne szükséged, csak kérdezz és én kész vagyok szolgálatodra állani. Tegyük fel, hogy szerződést kaptál egy színház igazgatójától. Hűségesen kell őt szolgálnod, nem azért, mert fizet necked, hanem mert alatta dolgozol. És miközben ilyen engedelmes vagy az igazgatód iránt, akkor esel egész munkád során a legnagyobb kisértésbe. Ugyanis engedelmeskedned kell nemcsak a szavainak, de a kívánságainak is; és mégsem szabad elveszítened önmagadat. Nem azt mondom, hogy nem szabad elveszítened az egyéniségedet,mert 71 i
