Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

A színház művészetéről

A jövő színházának művészei

AJÁNLOM A SZÍNHÁZAKBAN MŰKÖDŐ ATLÉTA-MUNKÁSOK FIATAL FAJÁNAK.

MÁSODIK GONDOLAT. AJÁNLOM ANNAK AZ EGYETLEN BÁTOR EGYÉNISÉGNEK A SZÍNHÁZ VILÁGÁBAN,AKI EGY NAPON MESTERE LESZ ÉS ÚJJÁFORMÁLJA.

Nálunk az a mondás járja, hogy a második gondolat a jobbik. Azt is mondják, hogy veszett fejszének a nyele is jó és tulajdonképpen az én esetemben is a veszett fejsze nyeléről van szó, amikor arra kényszerülök, hogy első és sokkal optimistább ajánlásomat a másodikra változtassam. így hát a második gondolât a jobbik. Micsoda kin és nyomorúság nekem, hogy ezt kénytelenek vagyunk elismerni! A ma Színházában nincsenek ilyen atléta-munkások; fizikai és szellemi degeneráció vesz körül bennünket. Hogyan is lehetne másképp? Ennek talán nincs is biztosabb jele, amelyre rá lehet mutatni, mint az, hogy mindazok, akik a színházak munkáját végzik, állandóan azt hangoztatják, hogy minden rendben van és hogy a szinház ma fejlődésének csúcspontján áll.

De ha minden rendben volna, akkor nem fakadna fel ösztönösen és állandóan a változás vágya, mint ahogy ez mindazokban történik, akik szemlélődnek és gondolkodnak a modern színházon. És éppen, mert a szinház ebben a nyomorúságos állapotban van, válik szükségessé, hogy valaki úgy szólaljon meg, mint én; és akkor magam köré nézek, hogy kiknek beszélhetek és kik hallgatnak meg, értenek meg; és csak felém fordított hátakat

69

t