Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

- ötöt vagy nyolcat Is lehetett volna számolni, és akkor egy következő prelüdben vagy etűdben felhangzott Chopin hangja - végigjátszották ■‘és befejezték - és ő még mindig nem mozdult meg. Aztán egy lépést tett hátra vagy oldalt, a zene újra megindult és ő tovább mozgott, hol a zene előtt, hol utána. De csak mozgott - és nem piruettezett, nem csinált semmi hasonlót, amit Taglioni vagy Elssler Fanny1^ biztosan csinált volna. A saját nyelvén beszélt, nem volt 5 egyetlen balettmester visszhangja sem és éppen ezért úgy mozgott, mint ahogy őelőtte még senki soha nem látott mozogni senkit.

A tánc végétért, S ismét teljes csendben állott. Semmi meghajlás, semmi mosoly - egyáltalában semmi. Aztán a zene megint elhallgat és 5 elszalad előle - a zene fut utána, mert ő már megelőzte.

Honnan tudhatjuk mi, hogy ő a saját nyelvén beszél? Tudjuk, mert látjuk finoman aktiv fejét, a kezét, a lábát, teljes egyéniségét.

És mit mond, amikor beszél? Soha senki sem tud majd hirt adni róla, de abban, aki ott van jelen, semmi kétely nem támad. Csak ennyit mondhatunk: mindazt elmesélte a levegőnek, amit mi annyira kivántunk hallani és jöveteléig nem is álmodtuk volna, hogy hallhatjuk} és most hallottuk, és ez bennünk a boldogság szokatlan érzetét keltette, - én pedig - én csendben és szótlanul Ültem.

Emlékszem, hogy amikor vége volt, sietve az öltözőjébe mentem, hogy meglátogassam - és még ott is csendben és szótla^Maria Taglioni /1804-1884-/, a kiterjedt Taglioni táncos-dinasztia leghíresebb tagja volt, aki turnéi során az egész világot meghóditotta. - A korában Magyarországon is népszerű Elssler Fanny /1810-1884/ osztrák táncosnő volt, kora egyik legünnepeltebb csillaga, aki 1851-ben legendás vagyon tulajdonában vonult vissza. A tánctörténet mint a spiccelés megalapítóját tartja számon.

51