Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)
Kulcs az életemhez
Amikor Martin Shav-val összetalálkoztam, segítettünk egymás számára megvilágítani az előttünk álló feladatot; és gondolom, én minden érvet felhoztam, hogy olyan jó előadást hozzunk létre, amit csak idő és fáradság lehetővé tesz. Egy pillanatig sem jutott eszembe, hogy ne a legtöbbet és legjobbat tegyem ebben az ügyben és Shaw is kész volt a legjobbra és a legtöbbre, így hát megkezdődtek a próbák és amikor meghallgattam az első felvonás kórusát, láttam, hogy itt valami nagyon izgalmas dologról van szó, Angliában azokban a napokban a fő nehézség abban rejlett, hogy nem lehetett igazán izgalmas drámákat vagy operákat találni. A Covent Garden minden évben tudomásul vette ezt a helyzetet és semmi mást nem mutatott be, csak német, francia és olasz müveket. Händel és Purcell operáit alig mutatták be bárhol is. Hogy izgalmas muzsikát halljunk, a Queen’s Hallt, vagy valamely más divatos templomot kellett látogatnunk - ott azután hallhattunk izgalmas muzsikát. De ha valaki nem volt tájékozott, nem tudhatta, ki volt a zeneszerző, mert a templomokban nem adtak programfüzetet. A legszebb angol muzsikát csak véletlenül lehetett hallani; London túlságosan nagy város, és szép dolgok tűntek el három nap alatt, anélkül, hogy látni vagy hallani lehetett volna őket. London színházi és zenei kritikusainak kevés vagy semmi esélyük nem volt, hogy a teljes nagyközönség tudtára adják az eseményeket, mert ezek alig tűntek fel, már el is múltak. London olyan nagy - és annyira el van foglalva - nem vár semmire és senkire. így hát Martin eredeti gondolata az volt, hogy a zenét, a dalokat és a kórusokat hangversenyszerüen tolmácsolják; akkoriban még semmi szinházi tapasztalata nem volt. De amikor beszélgetni kezdtünk a dologról, elismerte: nem is lenne olyan 38
