Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

Se pénz - se színház - se társulat.

Adjuk még hozzá, hogy személyzet se volt - Shaw és én kellett, hogy végezzünk mindent, amíg a dolgok formát nem kezdtek ölteni.

De formát öltöttek, mert az ügyet a zeneszerző, Henry Purcell elé terjesztettük, aki meghatározta számunkra, hogy hogyan fogjunk hozzá. Mindazok a zenetörténeti könyvek, amelyek Purcell életével foglalkoznak, két dolgot emlitettek meg: /1/ hogy Purcell rendkívül fiatal - huszonkét éves - volt, amikor megírta ezt a mestermüvét; /2/ hogy műkedvelőkkel adatta elő - egy lányiskola növendékeivel.

A plakát igy hangzott: "Operaelőadás Mr. Josias Priest iskolájában, Chelseyben ifjú nemes kisasszonyok által. A szöveget Mr. Hat Taté irta. A zenét Henry Purcell szerezte." Ez mind 1680-ban történt.

Purcell muzsikáját mindig is drámainak tekintették /és tekintik/.

Így hát az előadáshoz szereznünk kellett bizonyos számú "kisasszonyt", ha lehet>anélkül, hogy iskolát kelljen hozzá alapítani - és melléjük adni bizonyos számú "ifjú úriembert".

Ez volt az első tennivaló és Shaw nekilátott. Már azelőtt nekilátott, mielőtt mi találkoztunk volna, és gondolom, az volt az elképzelése, hogy valamelyik hangversenyteremben adatja elő és az énekesek koncertszerüen, félkörben ülve helyezkednek el.

Ez mindenképpen kedves lett volna, hiszen itt a zene a lényeg, nem a darab. A történet, ahogy a libretto előadja,elég kacskaringős; és ez engem, aki addig darabokkal és nem operákkal foglalkoztam, alaposan zavarba hozott volna, ha nem találok azonnal kapcsolatot a zenével és nem látom be, hogy számunkra egyedül a zene szükséges, a szöveget legfeljebb hozzáhümmögjük. Mert itt maga a zene beszélt.

J?