Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

Mindketten arra vállalkoztunk, amit szeretünk és amihez értünk.

Sok értelmes ember és asszony van, akikben, úgy látszik, nincsen meg az erős akarat egyetlen dolog véghezvitelére - nincs képességük rá,hogy nekivágjanak és cselekedjenek /hacsak nem csábítja őket a folytonos ellenszolgáltatás/ és nincs képességük rá, hogy élvezzék a feladatot, amelyet kitűztek maguk elé. Elenának és nekem megvolt ez a képességem és megvan ma is. Mi nagyon élveztük feladatainkat és könnyen megvoltunk azok nélkül az ellenszolgáltatások nélkül, amelyeket a Szerencse a legtöbb embernek megad... a londoni klubokat - autót - tisztes egyenlegű bankhitelt - londoni és vidéki házat - egy sereg ruhát, öltönyt, kalapot, cipőt és szalagot.

1900-tól a mai napig csak egyetlen gondolatom volt - egyetlen fő gondolatom - a SZÍNHÁZ. Róla gondolkodtam Európa fővárosaiban - Londonban, Párizsban, Moszkvában és Berlinben, Amsterdamban és Stockholmban - Brüsszelben, Kopenhágában - és a kisebb városokban, mint Firenze, Milánó, Nápoly, Frankfurt, Hamburg, Zürich, Mantova, Pisa, Lucca, Rotterdam, München. Ce még a falvakban is - az olyanokban, mint St. Ambrogio, Forte dei Marmi, Boulogne-sur-Mer, Sturla, Tutzing, Nordwijck, Smallhythe, Marly-le-Roi, Mareil-Marly, St. Germain-en-Laye, Marina dl Pisa, Weymouth. Ezekben a vidéki helységekben többet járt eszemben, mint kellene; a nagyvárosokban pedig az adott helyekkel való kapcsolatában gondoltam rá. De mindig ez volt az egyetlen gondolatom.

Ezt a pontot szeretném kiemelni, amikor azt mondom minden fiatal és érző művésznek: kerüljék a politizálgatást, kerüljék a vallásoskodást - de, ha szükségét érzik, engedjék mindezt a felszínre jutni, találják meg a MŰVÉSZETÜKBEN vagy munkájukban, bármi is legyen az - és igy legyenek boldogok.

Ebben az 1900-as évben, amikor rendezni kezdtem, ugyan mi ösztönözhetett? A színház - a díszlet - az Írás? A szenvedély

26