Craig, Gordon: Hitvallás a színházról - Korszerű színház 42. (Budapest, 1962)

Kulcs az életemhez

1897. december: Bbben az évben befejeztem Henry Irvingnél töltött inasé veimet és elhagytam a Lyceum Színházat

A Lyceum Színházban kezdtem el először dolgozni. Henry Irving vezetésével, bőven részesültem pártfogásában és sok biztatást - még dicséretet is - kaptam ettől a kiváló embertől. SzUkségtelen feltételeznem róla, hogy nem volt őszinte, hiszen az olyan magas pozícióban az ember sem ez, sem az. Reménykedünk, hogy néha hasznosak vagyunk a számára, és többet nem kell éreznünk. Hogy jól végeztük-e a munkánkat? Gondolom, a legtöbben rosszul. Számunkra hasznos volt, félek, számára nem. Nekem nagy hasznomra volt és későbbi pályámon éreztem is ezt a hasznot. Néha úgy éreztette némelyikünkkel, mintha igazán hasznosak lennénk - de, ha egy picit utánagondolok, nagyon butáknak kellett volna lennünk, ha feltételezzük, hogy igazán számítottunk. Kedves volt, természetéből - és okosságából fakadóan.

Most két év következett, amelynek során a továbbvezető utat kutattam - és nem a kitaposott utat. 1900-ban találtam meg. Egészen más birodalomba vezetett, mint amelynek Henry Irving volt korlátlan ura, és ezt a másik birodalmat csak 1907- ben értem el.

Egész életemben tisztában voltam a boldogságnak azzal a mérhetetlen tárházával, amelyet az élet nyújt nekünk. Milyen boldog voltam, ha a magam számára biztosíthattam belőle valamennyit - és gondolom, elég sokat biztosítottam. És mig az utamba került legtöbb örömre emlékezem, úgy látszik, mintha megfeledkeztem volna a bánatokról. Pedig mind a kettőnek tudatában voltam. Lehetetlen, hogy valaki semmi mást ne halljon, csak harmóniát, kizárva minden disszonanciát. Mint a hullámok, hasonlítanak egymásra a bánat és öröm, csak az egyik fellendít, a másik elmerit. De a bukdácsolások ellenére sem változtattam meg soha sem az elhatározásomat, sem az irányt.

22