Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
A színész
A mosoly kivirult és én örültem ennek az érzésnek és annak is, hogy egy sereg olyan nézőnél tapasztalhattam ugyanezt, akiknek Ítéletében megbízom. örültem ennek a tapasztalatomnak, mert azokat a pusztán elméleti feltevéseket, amelyek a színház tüzében nem igazolódnak be, semmire sem értékelem. És most méginkább megerősödött bennem az a meggyőződés, hogy Gordon Craig alapvetően téved, amikor erősitgeti, "a színészen teljesen eluralkodik saját emóciója" és "fellobbanó szenvedélye egy pillanat alatt villámgyorsan hatalmába keríti kifejezésmódját, még mielőtt felsikolthatna vagy védekezhetne ellene. így hát teljesen a hatalmába kerül, készen arra, hogy odakiáltson neki: Tégy velem, amit akarsz!" Ez nagy mértékben igaz, ha a naturalista átélésről van szó. Mert a színész ott az idegrendszerét feszíti meg, 8 közben gyakran elveszti a gyeplőt és behódol saját tulfeszitettségének. Ez azonban beteges Jelenségnek tekintendő, amely nem magából az emócióból, hanem az egész feladat hibás megoldásából fakad. Ezzel szemben mentes az ilyenfajta betegségtől és könnyen szót fogad a színésznek az a színpadi alak által teremtett emóció, amelyet a színész alkotói akaratán keresztül varázsol oda. A színész belső technikája alko'tói akaratának és alkotói képzeletének kifejlesztésében rejlik, abban a képességben, amelynek segítségével tetszés szerinti színpadi alakot varázsol elő és uralkodik a szükséges emóciókon. Ehhez a technikához az ut főképpen a rögtönzésen keresztül vezet. A rögtönzés olyan gyakorlatok végtelen sora, amelyek az alkotói akaratot fegyelmezik, a képzeletet fejlesztik stb. A gyakorlatok két csoportját szeretném ettől megkülönböztetni, a rögtönzést ugyanis a naturalista színházban és a Stilbühnében is alkalmazzák.- 38 -
