Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Az "objektum"-mal és az "emóció"-val kapcsolatos gyakorlatokról beszélek.

A naturalista színház azt tanitja, hogy az objektumon uralkodni kell, de ezen csak a színpadi környezetet érti /belső objektum, partner, tárgyak/ és a nézőteret, mint objektumot szándékosan kizárja.

A Stilbühne viszont elhanyagolja a partnert mint objektumot és kizárólag a nézőtér felé fordul.

A mi uj színházunknak ezt a két objektumot szintetikusan össze kell olvasztania: a partnerével összekapcsolódó színésznek ugyanakkor éreznie kell, hogy nézőtér előtt játszik, nem pedig a naturalizmus negyedik fala előtt.

A rögtönzésnek a szintetikus színházban oda kell vezetnie, hogy a színész e kettős objektumon egyszerre uralkodjék.

Ami pedig az emóció-gyakorlatokat illeti, segítségükkel azt kell elérnünk, hogy az emóció az egyes színpadi alakkal összefüggésben keletkezzék és ne önmagából szülessék. Ilyen feltétel mellett alakul át naturalista átélésből alkotó, művészi szférában fekvő jelenséggé.- 39 -