Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Mindenesetre méltatlan a művész nevére, a szinész nevére.

Ebben a legendás álomországban kell a színésznek életrehivnia a színpadi alakokat, amelyek művészete teremtvényei.

A színpadi alak a szinész alkotó fantáziájából született emóció és forma szintézise.

A színpadi alak kielégítő formáját csak az uj szintetikus színház teremtheti meg, minthogy a naturalista színház csak alaktalan fiziológiai emóciót, a StllbUhne pedig csak üres külső formát nyújtott.

A feladat első szakaszát, a színpadi alak megkeresésének elemét, nem írják elő meghatározott szabályok és nem lehet semmiféle rendszerbe foglalni. Ez mélyen egyéni és minden színésznél másképpen jelentkezik. A színpadi alak első csirájának titka éppoly csodálatos és kifejezhetetlen, mint az élet és a halál titka.

Ha sikerülne felfedni ezt a titkot, ha sikerülne analitikusan szétbontani és újra Összerakni, akkor meghalna minden művészet: alkotó folyamatból analitikus folyamattá válnék. De aminthogy soha nem sikerülhet a kémikusok retortáiban embert teremteni, éppoly kevéssé helyettesítheti valaha is kémikus-mechanikus folyamat az alkotói folyamatot.

A rendező természetesen segítheti és segítse is a színészt ennél a folyamatnál. De járjon el a legnagyobb

elővigyázattal és finom érzékkel alkalmazkodjék a szinész egyéniségéhez. Mert nemcsak arról van szó, hogy különböző színészek különböző módon mennek végig ezen a folyamaton, - gyakran ugyanaz a szinész, más-más színpadi alak keresése közben homlokegyenest ellenkező utón jár. És ha egyik esetben psntomimikus indítás segítheti a keresett alak megtalálásában, úgy más alkalommal auditiv elképzelés gyújtja fel, harmadik alkalommal hirtelen belső izgalom stb., stb.

35 -