Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

Csak amikor a színész már megragadta bensőjében az alakot,akkor kezdődhet el az úgynevezett munka a szerepen, amely a színészi alkotás második szakasza és már jelentősen könnyebb. Ez a munka meghatározott módon szabályozható és tervszerü-törvényszerü, mert a színpadi alaknak az előadandó mű összképébe való beillesztéséből áll. Az egésfc szcenáriummal és a többi cselekvő személlyel történő öszszeillesztésnek ebben a folyamatában ölti fel a színész által megsejtett színpadi alak a megfelelő, látható és pontos formát. Ilymódon fejeződik be a szinészi alkotófolyamat.

Ettől a pillanattól kezdve a színpadi alak befejezettnek tekinthető és a színész, most már ennek birtokában, könnyen vállalhat az adó t't alakban bármely ráosztott szerepet. Más szóval: a színész újból meghódítja azt a valódi színházművészetet, amely oly erőteljesen élt a comedia deli’arte színészeiben.

Az ilyen következetes munkánál a színész könnyűszerrel megtalálja majd a játékhoz szükséges emóciókat, az "élethüség" veszelye nélkül, vagyis anélkül, hogy ezek az emóciók erejüket saját átélt múltjából vagy a hozzá közelállók átéléséből merítenék. Ezek, az igazi emóciók, amelyek alkotó módon átformálják az adott színpadi alakot.

Az ilyen fajta emóciók nem lesznek fiziológiailag Izzadságszaguak és a nézőre gyakorolt hatásuk másfajta lesz, mint a hires "átélés" hatása.

Esztétikai szférákban járó művészi hatás lesz ez, amely képes elragadtatni és könnyekre fakasztani a nézőt, de ugyanabban az értelemben, mint ahogy Praxitelész szobrai és Mozart Requiemje is elragadtatja és könnyekig meghatja.

Meyerhold a színházról irt tanulmányéban felsorolja a színpadi ábrázolás általa kipróbált módszereit és ezek között a "mosolygo ajkú tragikus" követelményét állítja a színész elé.- 36 -