Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)

A színész

ébresszen nem fiziológiai, hanem egészen másfajta érzelmeket a nézőben. Olyanokat, amelyek csak az igazi művészet és a valódi művészi fogékonyság légkörében teremnek meg. Ehhez azonban egyszer s mindenkorra le kell mondani a naturalista szinház teljesen más légkörhöz tartozó fiziológiai "átéléséről".

A valódi szinészi emóció éppenséggel ne legyen élethű és ne táplálkozzék se a színész személyes élményéből,se mások élményeiből.

Másfelől ellentmond ennek a stilizálás is, minthogy az emóció sematikus ábrázolása épp oly művészetellenes, mint a fiziológiai átélés.

"Minden művészetben - Írja Brjuszov1^ egyik, a színpadi realizmusról és a stilizálásról szóló tanulmányában - megtalálható a realista és a stilizáló elem. A látvány azon részét,amelyre az adott művészet a fő figyelmet összpontosítja, a realizmus minden elérhető jegyének igénybevételével kell megtestesíteni. A szinész játéka is legyen realista, ez a realizmus azonban nem mehet át naturalizmusba. "

Kétségkívül, a szinész játéka legyen reális. Nem is lehet másként, minthogy művészetének egész anyaga, megtestesítésének formája, a művészi emóció maga is reális.

A reális színpadi emóció azonban nem sziyhatja nedveit a valódi életből /a szinész vagy valaki más életéből/, csak a szinpadi alak megalkotott életéből, amelyet a szinész képzelete varázsbirodalmából teremtő életre kelt.

Wilde valahol egyszer azt mondta, hogy az olyan ember, akinek szobája falán nem függ ott álomország térképe, méltatlan az ember nevére.

Brjuszov, Valerij /1873-1924/ kiváló orosz költő és iró, kezdeti időszakában az oroszországi szimbolisták vezéralakja, később mind közelebb került a realizmushoz. Az Októberi Forradalom után kommunista lett. Jelentős elméleti és pedagógiai munkásságot is fejtett ki.- 34 -