Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A dialektika a színházban
ban valami beteges vonás merül fel* Ezt a betegességet - amely abból adódik,hogy ez a fiatal , a nácik által nevelt és idomított ember, akit Nohl kétségei megrendítenek, csak önmagán elkövetett erőszakkal tud ellenállni a kétségnek - ön, alakításában, kitünően ábrázolja. Ez a jelenség ósak náci szempontból beteges és a nácizmus mélyebb betegségére utal, amelyből a fiatal Hörder majd kivágja magát, hogy az egészség uj fokára jusson el* Kevésbé jól oldja meg a jelenetet azokon az estéken, amikor "túl magasról" indit, azaz már.a jelenet kezdetén túl éles"han~ got" használ és arcát görcsös fiútorokba torzítja* Ettől kezdve a fejló'dési .folyamatban ez a "beteg - egészséges" ellentmondás játssza a döntő' szerepet« Következő jelenetében azt látjuk, hogy az oroszokhoz átállt Nohl a fiatal Hördert egyedül hagyta a náci Risztek társaságában és ezzel elmélyítette Hörder különállását. Az otthoni látogatás feltárja ta hazától való elszige-t teltségét is. Amennyire -én látom, négy csapás kólintja főbe: a megvetés, amellyel a dezertált Nohl felesége - ez az asszony,akit egykor rajongással tisztelt - sújtja; egy végtelenül gyengéd német népdal; anyja iszonyú leleplezése a fivére ellen elkövetett állami gyilkosságról; és Ernst Moritz Arndt könyvének az a részlete, amely a polgári hadsereg katonájának polgári jogait és. kötelességeit rögziti. Ami ezután jön: apja fenyegetését, hogy kiszolgáltatja a Gestapónak,már aligha fogja fel teljesen. A gyermekes-gyermçki zokogás, amellyel az ön Hörderje elszalad - az apa felelősségre vonását anyjára bizza - héhány kritikus szemében "patologikusnak" tűnt. Ezek feltehetően patolß-' gikusnak tartják a homburgi herceg halálfélel±b, áss aria. mS.g -rósszábbs,/majdnem'/' rëménytslm
