Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

P: Egyébként, ha csak a hó's érdekességét akarjuk szem előtt tartani, játszhatjuk Agrippa beszédét hatástalannak is,

W: Aminthogy Shakespeare ilyennek is ábrázolja, A plebejusok gúnyosan, sőt, szinte szánakozva fogadják,

R: Miért beszél Agrippa - amint ezt fel is kellett jegyeznem - a gyávaságukról?

P: Shakespeare ezt nem indokolja?

B: Felhívom figyelmüket, hogy a Shakespeare -kia dás okban nincsenek rendezői utasítások, vagy ha igen, azokat feltehetően később toldották be*

P: Mit tehet a rendezés?

B: Me g kell mutatnunk Agrippa eredménytelen kísérletét, hogy a patricius-plebejus mege - gyezést ideológiai utón, pusztán demagóg eszközökkel házzá létre, A megegyezés valójában csak valamivel, egyébként nem sokkal, később, a hábor ru kitörésének eredményeként születik meg. Az igazi megegyezés eró'szakos utón, a volszkok fegyveres hatalmának közvetítésével, jön létre. Gondolkoztam valamilyen lehetőségen és most azt ajánlom; lépjen be Marcius, fegyvereseivel, már valamivel előbb, mint ahogy Agrippa köszöntése: "Udvöz légy, bajnok Marcius!" elhangzik, tehát előbb, mint ahogy a rendezői utasitás - amelyet valószinüleg e köszöntés miatt iktattak éppen ide - előirja. Ez esetben a plebejusok látják, mint bukkannak fel a fegyveresek a szónok mögött és magatartásukon minden további nélkül megmutatkozhatnak a határozatlanság jelei. Ugyancsak érthetővé válnék Agrippa hirtelen agresszivitása is, ha maga is megpillantaná Márciust és fegyvereseit*- 75 -