Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

76 V: Csakhogy ön jobban felfegyverezte a plebejusokat, mint valaha is szinpad tette - és most hőköljenek meg Marcius légionáriusai élőit? B: Azok még jobban vannak felfegyverezve« Azonkívül nem is hőkölnek meg,Itt a Shakespeare .szöveget c még jobban megerősíthetjük. Habozá­suk pillanatai, amelyek a beszéd végső kövefc - keztetései alatt észlelhetők, most a•megváltozott “helyzetből fakadnak, amely akkor állt elő, ami­kor a szónok mögött fegyveresek jelentek meg. És e pillanatok során azt is láthatjuk, hogy Agrip­pa ideológiája erőszakra, fegyveres erőszakra, mégpedig a rómaiak fegyveres erőszakára támasz­kodik. W: De most felkelés van, és a megegyezés­hez több kell: az kell, hogy kitörjön a háború» R: Marcius tern ronthat nekik úgy, ahogy szeretné. Fegyveresekkel jön,de a szenátus enge­dékenysége megbénítja. A szenátus épp az imént hozzájárult, hogy a csőcselék tyibunokat kapjon, azaz képviseletet a szenátusban. Csodálatos mű­vészi fogás ez, hogy Shakespeare a tribunátus megalapításának hirét éppen Marcius szájába ad­ja, Hogy reagálnak erre a plebejusok? Hogyan fo­gadják saját sikerüket? W: Szabad-e Shakespeare szövegét megvál­toztatnunk? B: Azt hiszem, szabad, ha meg tudjuk vál­toztatni. De megegyeztünk, hogy először csak az előadás, a rendezés változtatásairól beszélünk, bebizonyítva, hogy elemző' módszerünk hozzáköltés nélkül is alkalmazható. W: Nem tehetnénk meg Első Polgárnak Sici­­niust, akit a szenátus most nevezett ki tribun­­nak? Akkor ő állt volna a felkelés élén és most Márciustól értesülne kinevezéséről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom