Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Elidegenítési effektusok a kínai színművészetben

belőle. Nyilvánvalóan arr^i van szôÿ hogy egy másik ember csak megismétli az eseményt, csak ábrázol, természetesen művészi módon. A művész megmutatja, hogy ez az ember magán kívül van és jelzi ennek az állapotnak à külső jeleiiiJgÿele— hét megfelelően kifejezni, hogy valaki magán kívül van; lehet, hogy a mód különben nem megfelelő, de a színpad szempontjából feltétlenül az. Minden esetre a sok elképzelhető' külső jel közül bizonyosakat választanak ki, láthatóan nagy megfontoltsággal, A düh természetesen elhatárolódik a kedvetlenségtől, a gyűlölet az ellenszenvtől, a szeretet a rokonszenvtől, de a különféle érzelemhullámzásokat takarékosan ábrázolják. A hűvösség abból adódik, hogy a szinész a már emlitett mddon tartja a távolságot önmaga és az ábrázolt alak között. Óvakodik tőle, hogy annak érzelmeit a néző érzelmeivé változtassa. Az általa ábrázolt egyén senkin nem követ el erőszakot; az alak nem maga a néző', hanem a néző' szomszédja.

A nyugati szinész mindent megtesz, hogy nézőjét olyan közel vezesse az ábrázolandó eseményekhez, és az ábrázolandó alakhoz, amennyire csak lehetséges. E célból készteti rá a nézőt, hogy őbelé,a színészbe élje bele magát és minden erejével azofi’ yan, hogy önmagát is a lehető legteljesebben..'átváltoztassa egy másik tipussá, az ábrázolandó alak tipusává. Ha egyszer ezt a maradéktalan átváltozást elérte, akkor művészete már nagyjából ki is merült. Ha sikerült átváltoznia - a szerepnek megfelelően — bankpánztárossá, orvossá vagy hadvezérré, akkor már éppoly kevéssé van szüksége művészetre, mint ahogy a bankpénztárosnak, az orvosnak, vagy a hadvezérnek sincs rá szüksége "az életben".- 48 -I