Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
Elidegenítési effektusok a kínai színművészetben
A színészek, az akrobatákhoz hasonlóan, teljes nyíltsággal választják meg azokat a pozíciókat, amelyekben a közönség a legjobban láthatja őket* Lássunk egy további szabályt: a művész maga is nézője önmagának*Ha például felhőt ábrázol, bemutatva váratlan feltűnését, lágy és mégis erőteljes növekedését, gyors és mégis fokozatos változását, időnként ránéz a közönségre, mintha azt mondaná: Hát nem pontosan igy van? De figyeli saját karját és lábát is, bemutatja, ellenőrzi a végén talán meg is dicséri, Nem tartja illúziórombolásnak, ha nyiltan lepillant a padlóra, felmérve1 a produkciójához rendelkezésre álló teret. Ily módon a művész elválasztja a mimikát /a vizsgálódás ábrázolását/ a gesztustól /a felhő' ábrázolásától/, de az utóbbi emiatt semmi károsodást nem szenved, mert a testtartás viszszahat az arcra úgy, hogy az arc ugyanazt fejezi ki, amit a test. Most a jóiéikérülvb tartózkocfe tükröződik rajta, most meg a tökéletes diàdàl! A művész 'úgy használta fel arcát, mint fehéj? lap pok, amelyre a szöveget a test gesztusai irhatok, A művész azt kivánja, hogy a néző idegenszerűnek, sőt, különösnek találja őt. Ezt úgy éri! el, hogy önmagát és saját megnyilvánulásait idegen módjára szemléli. így mindaz, amit eló'ad, valami furcsa, meghökkentő jelleget ölt. Ez a művészet a mindennapi dolgokat kiemeli a magától értetődőség köréből. Bemutat például egy fiatal nőt, egy halász leányát, amint csónakját kormányozza, A művész állva, kis,alig térdig érő evezővel kormányozza a nemlétezó' csó'nakot® Most meggyorsul a viz áramlata, most nehezebbé válik az'egyensúly megőrzése, most egy öbölbe ért,valamivel kényelmesebben evez® Nos, hát igy szoktak egy csónakot kormányozni. De ugyanakkor ez a *+ ^-6 **
