Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A dialektika a színházban
- 100 Gottsched 0 hires passzus kapcsán Cicerót idézi, aki a szónoki művészetről szólva megemlé - kezik Pólus római színészről. Pólusnak egyszen az öccsét sirató Elektrát kellett eljátszania, de mivel épp akkor veszítette el egyetlen fiát, annak urnáját hozta be a színpadra és a szóbanforgó verssorokat "olyan erőteljesen alkalmazta önnön helyzetére, hogy vesztesége valódi könnyeket sajtolt ki szeméből. És a nézőtéren nem volt ember, aki vissza tudta volna tartani könnyeit." Ezt az eljárást aztán valóban barbárnak kell mondanunk. W; Ugyanezen a cimen Othelló alakitója valóban megsebezhetné magát a tőrrel, hogy bennünket az együttszenvedés élvezetében részesítsen! Olcsóbban megúszná persze, ha jelenete előtt; végigolvasna néhány recenziót, amelyek egyik kollégáját --magasztalják; feltehetőleg akkor el-elragadhatna bennünket az áhitott állapotig, amely, ben nem tudjuk visszatartani könnyeinket. 7x7 fordításában, hiszen a vitázók a következőkben e szöveg egyes meghatározásaira hivatkoznak; jegy - zetként azonban hadd iktassuk ide a szóbanforgó részt Muraközy Gyula fordításában: "Még nem elég, ha a vers szép. Édessége hatoljon szivünkig s lényünk kedvére ragadja magával. Mert hisz az emberi arc vig lesz, ha kacagnak előtte S könnyet látva zokog maga is. De előbb te zokogj, ha könnyeztetni akar-gz, másként nem hat mega sorsod, v /A ford/
