Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

mindent előkészített volna, és nekem mégis arra kell kény­­szeritenem, hogy forduljon vissza. Az volna az eszményi ál­lapot, ha maguk már odáig juthatnának el, hogy nem lenne szükségük semmiféle pedagógus rendezőre, hanem a rendező csak az előadás szervezője lehetne. Mi az alak? Amikor elolvasnak valami féle müvet, az olvasottak alapján feltétlenül kialakul magukban valamifé­le belső látomás és megérzés, miközben megmutatkoznak eb­ben egyéni hajlamaik is, amelyek esetleg a szerző adott elgondolásával szemben állnak, esetleg szerencsésen egybe­esnek vele. Az, ami ilyen módon kialakul tudatukban, az az alap. Két vonalon jön létre: belsőn és külsőn. Elolvastam például a Revizort. Valamilyennek látom Hlesztakovot. Miből alakult ez ki? Kiderül, hogy ebből: "ó, Oszip, mondd meg az uradnak, nagyon szép fiú!" - aha, tehát a vidéki lányok szépnek találják! "Nem, nem zálogo­sítom el, nem adom el a frakkomat, rém jó dolog uj frakk­ban megérkezni, forgolódni..." - tehát piperkőc. Kezdek elmélyedni és a következő alakul ki bennem: urifiu, mellette az öreg szolga, féktelen, felelőtlen, rendkívül könnyelmű, de emellett képes olyan tűzzel, olyan fontoskodva megszólalni, hogy valamiféle magas közhivatal­nok látszatát kelteti. Figyelmem középpontjában mint leg­fontosabb ennek az alaknak a szempontjából, az a jelenet merül fel, amikor a polgármesternél Hlesztakov leitta ma­gát és olyan valószinütlenül hazudozni kezd. Létrejött tehát a külső alak, s rögtön kitapintható­­vá vált a belső is. ügy gondolom, hogy ritkán talál bele valaki egyszerre az alak középpontjába, magjába, vagyis abba a magba, amely már a darab és az előadás magja is le­het - a társadalmi szempontból legmélyebb magba. Hiszen Hlesztakov nem egyszerűen hazug a vadásztörténetek kedve­lőinek típusából. Ez olyan vonás benne, amely általában reálisan létezik az emberi természetben, reális vonás, de Gogol felnagyítja. Tudja a fene, miért hazudik az ember.- 93 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom