Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

játékban csak a szabadgondolkozó Csackij és a feudális Famuszov ideológiai összecsapását látta. Én magam sem az vagyok, aki voltam hatvan évvel ezelőtt, amikor Molcsalinra készültem és titokban Csackijról álmodoztam, vagy amilyenként a rendező útjára léptem, vagy amilyenként később kétszer is színpadra vittem Az ész ba.j.ial járt. Más lettem. Csordulásig tele vagyok korom eszméivel és érzéseivel. Lehetetlen, hogy ez ne fejeződjék ki Gribojedov szövegének bennem kialakult értékelésén.

Kötetlenül, minden erőltetett előitélet nélkül közelíteni meg ma a klasszikus szöveget - ez nehézségeket és örömet is rejt magában.

Könnyebb volt, amikor jött Csehov és olyan darabot hozott, amely nekünk, a mi akkor uj ügyünknek mondhatni életbevágóan fontos volt. Mi azt mondtuk akkor,hogy a színész művészete elsablonosodott, hogy meg kell szabadítani a megcsontosodottságtól és a sablontól. Ehhez egyszerű beszédre van szükség, olyan szerzőre, aki ugyanolyan egyszerűségre és életszerűségre törekszik, mint mi, a színház rendezői és színészei. És jött Csehov s ennek a művészetnek egyik megalapítójává lett.

Itt pedig olyan darabhoz fogunk, amelyben nem minden mentes az antirealista hagyományoktól, még a szerzőnek az élethez és az ideológiához fűződő viszonyában sem és amely emellett verses formában is Íródott, ami óriási nehézségekkel jár a színház számára, olyan darabot, amelyet mint egy évekig a kikötőben lehorgonyzóit cirkálót, ellepték "az apró tengeri rákok", amelyektől nehéz megszabadulni.

Mindez bonyolulttá teszi az előadás létrehozatalának és a szerző stílusa megőrzésének feladatát.

De hagyjuk Az ész ba.j.ial .járt, és nézzük a stilus kérdését. Eszembe jut egy eset. A fiatalok stúdiómunka során részleteket mutattak be és eljátszották Csehov elbeszélését, a Kériátalányt. Az elbeszélés meséje a következő: egy kóristalány, félig prostituált teremtés együtt él- Ö2 -