Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

egy hivatalnokkal! egyszer a férfi ezüst gyűrűt ajándékozott neki; a férfinek családja, felesége van; a feleseg tudomást szerez az ajándékról, elhatározza, hogy szétszakítja a kapcsolatot, elmegy a kóriátalányhoz és szemrehányást tesz neki, hogy tönkretesz egy családot; az könnyekbe tör ki: itt a gyűrű, vigye... és még a saját gyűrűjét is odaadja. Nos, ezt a részletet játszották el. Megnéztem és azt mondtam: ez nem Csehov. A rendezővel ilyen párbeszédet folytattunk:- Maga Így értelmezi Csehovot? Ezek élő érzések?- Igen, élő érzések.- A feleséget játszó színésznőben élő érzések dúlnak, egyszerű, őszinte a játéka?- Igen.- De nem osehovi. Miért játszott itt mély drámát? A néző egész együttérzése akaratlanul is mellette van. Bármelyik erős drámai érzékű színésznő elkezdheti játszani ezt a szenvedő nőt, előveszi magának a feladatot "én szenvedő nő vagyok", őszintén beleéli magát ebbe a szenvedésbe és feltétlenül hatalmas együttérzést vált ki a nézőből. A szerző együttérzése pedig mélységesen a kóristalány oldalán van. Ebben az elbeszélésben a nő az ő számára hisztérika, akitől minden férj csak szökik. A maga női főszereplője felületesen fogta fel a feladatot: a szenvedő nő elmegy vetélytársához és érzelmeit drámai monológban önti ki. Ez nem Csehov. Ez ne i igaz. Görbe tükör.

Vagy egy má.' ik péloa. A Farkasok és Dax-anyokat próbálták. Azt mondják: "Murzaveckaja okos nő". Szerintem pedig egyáltalán nem okos, amolyan kótyagos menyecske, mint mások, vénlány. "Nem, hiszen fontos ügyeket intéz, tehát okos" - vetik ellenem.

Igen, fontos ügyeket intéz, mint általában minden többé-kevésbé ügyes ember. Osztrovszkijnál azonban az a lényeg, hogy Murzaveckaja egész lényét a körülötte poshadó élet hozta létre, amely rendíthetetlenül tiszteli a rabsá- 83 -