Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Beszélgetések az ifjúsággal
rendező halárban hagyta Tolna, utána aér ennél a jelenetnél ■Iádén selobéiban feltétlenül két lány nevetett volna az ének kőiben. Ha Bár & sablonok történetéről beszélünk, emlékeztetni szeretnék rá, hogy azelőtt a színpadon csupán közvetlen, erős él® emberek voltak. Aztán kezdett kialakulni valamiféle színházművészet és ezek az emberek átadták művészetüket, majd megjelentek az iskolák, amelyek éppenséggel a sablonok sulykolásával foglalkoztak: a szerelmet igy kell kifejezni, a nevetést úgy... Meg kell tanulni nevetni, nevetést kell csinálni, könnyeket... A megtalált lelemámyek sablonná váltak, nemzedékről nemzedékre szálltak, művészetté alakultak. Sztanyieilavszkij nagyszerűen jegyest« meg, hogy ha a szerelmes színész drámai szerepet játezik, féltérdre ereszkedik, ha komikusát, akkor mindkét térdere zuhan. Ezt már az iskolából igy hozták magukkal, ezt külön tanulták. Ezért úgy is tudták, ez meg az a szi-----A "általában" anyát, "általában" szerelmest, "általában" bersnalkodó vénaaeconyt, "általában" gyűlöletet, "általiban" féltékenységet játszik, nem pedig azt az egész kgpgl----~, amely e körül az érzés körül az illető darabban, az illető szerepben kialakul. ■mlékesem, réges régen, még a Művész Színház elStt Jer■»leva, a hires orosz színésznő valamilyen darabban mayát játszott, aki attól szenvedett, hogy fia rosszul nőatilt. Így másik darabban attól szenvedett, hogy elhagyta a szerelmese. íz az elragadó színésznő, akinek fertőző idegei voltak, mindkét szerepben nagy sikert aratott, én meg azt mondtam neki: "Mi a különbség az érzéseiben, amikor az anyát játssza, aki azért szenved, mert a fiát megcsalja a felesége, és amikor az elhagyott szerelmest játssza?" Gondolnák, semmi hasonlóság? Pedig lényegében ugyanaz a dráma lett belőle, mert a színésznő "általában" szenvedett. Bizony, a legnagyobb színésznőkkel is előfordult ez slz "általában". Hát ez vezet a sablonokhoz. Azt mondom, hogy a- 67 -
