Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

sablont sokszor az anyatejjel szívja magába a színész.Volt egy ilyen eset nálunk a színházban, amikor a Revizort játszottuk. Nagyon szerettük akkor azt, amit ma tipuskeresésnek neveznek. Szerettük, ha minden naturalisztikusan hü volt, ebben az irányban erősen elhajoltunk. Miska szerepére egy fiút állítottunk be, aki soha életében nem játszott színpadon, az irodán dolgozott nálunk és megfelelő típusnak látszott. Bevittük a próbára. Van neki egy ilyen szövege: "És mi lenne, bácsikám..." stb. Elkezdi - és azonnal megjátssza: vakargatni kezdte a tarkóját... Sablon! honnan szedte?

Á régi színházak annyira tele vannak ezekkel a sablonokkal, hogy az már elviselhetetlen. Egész sereg példát mondhatnék. Nem is olyan régen egy nagy színészt, majdnem érdemes művészt hallgattam meg. Csackij monológját adta elő a negyedik felvonásból. Jó színész, de elviselhetetlen látványt nyújtott! Minden szót, minden mondatot meglátszott.

A mi színházunkban mi megtaláltuk azt, ami segithet elkerülni minden sablont. Tudják, hogy feladatunk, művészetünk: semmit sem játszani. Ez a mi első hitvallásunk. Semmit sem .játszani : sem az alakot, sem a szavakat, sem az érzelmeket, sem a drámai vagy komikus helyzeteket, sem a nevetést, sem a sirást - semmit sem játszani. Akkor könynyebb elkerülni a sablont. Az a szinész, aki azt keresi, hogy mi az élő érzelem, valószinüleg nem esik sablonba. Amit azonban úgy kezd játszani, hogy nem a próbákon átéltet adja, ha nem szokott hozzá, hogy akaratát oda irányítsa, ahová kell, a sablon siet segítségre. Különösen ha a szinész tapasztalt.

Jó, tapasztalt mesterszinészekkel dolgozni nagy öröm abban az értelemben, hogy nagy a képzelőerejük, tapasztalatuk is. Nemcsak hogy segítségére sietnek a rendezőnek, hanem igazi alkotó izgalomba is hozzák a rendezőt. Hát persze, hogy érdekesebb velük dolgozni. És az eredmények- 68 -