Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Beszélgetések az ifjúsággal
kifinomultabb idegü szinpadi lény volt, azaz csupán idegeivel fertőzött. Annyira elképesztően ura volt idegeinek, olyan kifinomult technikával izgatta fel őket és időnként jóformán idegeit nem is érintve, csupán hangjának csengésével és mozgásával úgy hatott a nézőre /miközben már többszázadszor játszotta ugyanazt a szerepet/, hogy nehéz volt elhinni, hogy ez csupán technika. Ugyanakkor volt egy másik hires szinésznő, Sztrepetova, aki mindig azonos volt az alakkal, akit játszott. Amikor Kulikov Családi számítások ciaü darabjában játszott, úgy szenvedett, mint az életben. A második felvonásban volt egy hisztérikus jelenete - valódi hisztérikát játszott. Sztrepetova volt a leghíresebb Katyerina a Viharban, megrenditően játszotta a negyedik felvonást, az ötödikről már nem is beszélve. Előadás utáni nap azonban ágynak dőlt. Az lett a vége, hogy 42 éves korára mélységesen ellenszenves, lehetetlen színésznő lett belőle, mert minden hisztérikus lett nála, nem tudott hatni és mintha teljesen elvesztette volna technikáját. Amikor tehetségének virágjában Hugótól próbált valamit játszani, nagyon gyengén ment neki. De a "legélőbb ember" volt a színpadon, akit csak el lehet képzelni. Azt mondjuk: élő ember a színpadon, vagyis élő alak, vagyis olyan szerep, amely nem a szokásos szinházi sablonokon épül fel. Hogyan lehet felismerni? Úgy rémlik, igy adták fel a kérdést. Úgy gondolom, hogy még a legtapasz-» •taltabb színészek sem veszik észre, mikor esnek sablonba. És a közönség sem veszi észre. Épp ellenkezőleg: nagyon tapasztalt nézőnek kell lenni, hogy azt mondhassa valaki, no ez sablon. Maguk, fiatalok, nem veszik észre a sablonokat, még nem is ismerik őket. Majd ha elég ideig játszottak - maguk is belesnek a. sablonba. Amikor arra gondolunk, hogy megy majd a munka nélkülünk, legfőbb gondunk, hogy ki fog ügyelni a sablonokra. Kellene egy ilyen állást kreálni: sablonirtó - "nincs többé sablon"!- 65 -
