Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

forradalom előtti között. Bizton állíthatom, hogy a forradalom előtt nem mertem volna igy rendezni az előadást, de ha mertem volna is, mindezek a Bargyinok és egész értelmi - ségünk elvetette, kifütyülte volna. A magas hivatalnoki karról már nem is beszélek, amely súlyos megtorlásokat foganatosított volna a színházzal szemben. Csak most lehetett a színpadon ugyanolyan merészen feltárni Katyusa és Nyehljudov kölcsönös kapcsolatainak történetét, mint a regényben.

Igen érdekes egy kicsit elidőzni Osztrovszkij Erdőjénél. Véleményem szerint a legutóbbi években ezt a darabot tökéletesen eltorzították a moszkvai Kis Színházban és a leningrádi Sándor Színházban Is. Gurmizsszkaja központi női alakját holmi csélcsap, intézeti nevelésben részesített, elkényeztetett nőként értelmezik. A színésznő kimondottan könnyű vígjátéki hangnemet használ. A darabot úgy mutatták be, hogy nem birkóztak meg az előadás magjával, nem gondolkodtak el róla és nem igyekeztek feltárni érzelmi jellegét. Ezért nincs "erdő", a farizeuskodás, a gazemberség sűrűsége, amelynek közepette Sanyarov nagyszerű romantikus figura lehetne. A darabban pedig fontos, lényeges, hogy szembeállítsuk Sanyarov művészi elszakadását a valóságtól, az alvó erdőtől, ahol nénje, akit szentként tisztel, farizeusnak bizonyul és b5 éves fejjel egy húszéves gimnazistához megy feleségül.... Enélkül a mély, éles ellentmondás nélkül a művész /Sanyarov/ lelke és az "erdő" aljassága között nincs romantika, nincs költészet. Éppen ezért ezek az előadások jól eljátszott egyes részekre, jelenetekre esnek szét.- 52 -