Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

forradalom előtti között. Bizton állíthatom, hogy a forra­dalom előtt nem mertem volna igy rendezni az előadást, de ha mertem volna is, mindezek a Bargyinok és egész értelmi - ségünk elvetette, kifütyülte volna. A magas hivatalnoki karról már nem is beszélek, amely súlyos megtorlásokat fo­ganatosított volna a színházzal szemben. Csak most lehe­tett a színpadon ugyanolyan merészen feltárni Katyusa és Nyehljudov kölcsönös kapcsolatainak történetét, mint a re­gényben. Igen érdekes egy kicsit elidőzni Osztrovszkij Erdő­jénél. Véleményem szerint a legutóbbi években ezt a dara­bot tökéletesen eltorzították a moszkvai Kis Színházban és a leningrádi Sándor Színházban Is. Gurmizsszkaja központi női alakját holmi csélcsap, intézeti nevelésben részesí­tett, elkényeztetett nőként értelmezik. A színésznő kimon­dottan könnyű vígjátéki hangnemet használ. A darabot úgy mutatták be, hogy nem birkóztak meg az előadás magjával, nem gondolkodtak el róla és nem igyekeztek feltárni érzel­mi jellegét. Ezért nincs "erdő", a farizeuskodás, a gazem­berség sűrűsége, amelynek közepette Sanyarov nagyszerű ro­mantikus figura lehetne. A darabban pedig fontos, lényeges, hogy szembeállítsuk Sanyarov művészi elszakadását a való­ságtól, az alvó erdőtől, ahol nénje, akit szentként tisz­tel, farizeusnak bizonyul és b5 éves fejjel egy húszéves gimnazistához megy feleségül.... Enélkül a mély, éles el­lentmondás nélkül a művész /Sanyarov/ lelke és az "erdő" aljassága között nincs romantika, nincs költészet. Éppen ezért ezek az előadások jól eljátszott egyes részekre, je­lenetekre esnek szét.- 52 -

Next

/
Oldalképek
Tartalom