Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

A második sik

A második sik eszméjét nekem tulajdonítják. El kell hárítanom magamtól ezt a megtiszteltetést.

Az, amit én második síknak nevezek, megvolt már a régi szinház színészeinél is, de nem iskolájuk állandó elemeként, hanem mint véletlenszerű, nem tudatos valami. De minél jobban játszotta szerepét a színész, annál inkább benne élt a második sikban. Csupán nem ismerték fel, mint ahogy a mi irányzatunkhoz tartozó szinészek sem ismerték fel fejlődésük első időszakában. Én csak meghatároztam. Most mintha a színészi alkotásnak ezt az elemét kezdenék nálunk a színházban meglehetősen széles körben felismerni. És mégis tisztázásra van szükség: mégis mi az a második sik.

Az első, igen fontos tétel: a második sik a darab magjából ered. Harmonikus előadásban, igazi együttest foglalkoztató színházban nem szabad megengedni, hogy a színész legfontosabb, alapvető élményeit, amelyek valamennyi magatartását előirják, elszakítsák a darab magjától. Ez művészi anarchiára vezetne, az előadás elveszítené egységét. A szinész a maga második sikját azzal a hellyel kapcsolatban keresi meg, amelyet ő maga a darabban tölt be, s ezt a kapcsolatot a magból kiinduló alapeszme hatja át.

Livanov^ Szoljonijt játszva azonnal hősének fejét kezdi megrajzolni, mintegy azonnal a jellegzetességnél kezdi. Tudjuk, hogy minden művész a maga módján kezdi. Az egyik az eszméből kiindulva, a másik valamilyen életképből, a harmadik valamilyen képmásból, a negyedik egész egyszerűen abból az óhajból kiindulva, hogy valamilyen, már látott képet élesszen újjá és igy tovább... egész a végtelenségig.

^Livanov, Borisz /sz.l9oh/ a Művész Szinház kiváló színésze, több szovjet filmben is szerepelt.- 33 -