Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

Az én mari malizmus-elméletem'L/ szerint a Mihail Szkrobotov szerepét játszó színészt teljesen át kell hatnia ennek a magban és az átfogó cselekvésben kifejeződő, semmitől vissza nem riadó gyűlöletnek. Temperamentumának bizonyos fokú visszatartottságát csak az magyarázhatja, hogy olyan osztályhoz tartozik, amely hozzászokott, hogy müveit ember módjára viselkedjék, de ezeken a "nemesi" allűrökön szakadatlanul átüt a gyűlölet.

Fő társa Bargyin. Földesúri-tőkés származású, kótyagos értelmiségi, aki önteltségében azt képzeli, hogy valamiféle egyéni beszélgetések és rábeszélések utján békét teremthet a munkásosztállyal. De minden rábeszélési kísérlete, mindenféle békés egyezkedése mögött állandóan átviláglik természetének alapja,ugyanaz az ellenséges magatartás a munkásokkal szemben.

Felesége, aki előadásokat és mindenféle iskolákat szervez a nép számára, látszólag könnyeket ont amiatt,hogy ha bezárják a gyárat, a munkanélküliek éhezni fognak - valójában azonban mélységesen ellenséges a magatartása a munkásosztállyal szemben.

Nincs is mit beszélni kiszolgálóikról: a tábornok.61 a századosról, a tisztről és - a darab egyik főszereplőiéről - az ügyészről. Ezek a munkásosztály meggyőződéses, javithatatlan ellenségei.

A másik oldalon Szincov, a nagyszerű, kitartó, már sok t szenvedett illegális munkás és néhány pompás munkásfigura

Minden színész az alapot, a jellegzetességet keresi. Itt épzelőereje teljesen szabad lehet, de a színek, a maatartá.ok megválasztásában, a kölcsönös kapcsolatok ki-------'Ezzel a kifejezéssel határozta meg Nyemirovics-Dancsenko az az igényét a színésszel szemben, hogy a lehető legmélye ben hatoljon bele az eljátszandó figura jellemébe és legkifejezőbb eszközöket keresse meg az alak igazi élr ének megteremtésére a színpadon. "A színpadon semmi se túlzás, ami igaz" - szokta volt mondani.- 26 -