Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

alakításában egyetlen mély forrás csak a két osztálynak ez az ellenségesnege lehet.

A rendezést mindenekelőtt ennek az ellenségességnek kell irányítania. Emlékszem például, hogy amikor elbírál" tam a díszleteket, nem találtam meg bennük a két tábornak ezt az éles rajzát, amíg ki nem alakult az a színpadkép, amelyben .jelenleg játsszuk a darabot: jobbról Bargyin háza, nagy terasz, amely jobbra benyulik a parkba, balra pedig a fenéken nagy kerítés kertajtóval: ez vezet oda, a gyárba, a gyárudvarra, a barakkokhoz, amelyekben a munkások laknak. Ez a kerités valahogy nagyon világosan meghatározta a két tábor határait.

A további munkában minden színész számára rendkívül fontos motívum volt a gyűlölet érzésének ez a felgyülemlése. Gyakran éppen itt követik el a hibát a rendezők és a színészek, amikor már megértették a feladatot és azt hiszik, hogy kezükben van a megoldás kulcsa. Megérteni még nem annyi, mint tudni. Beleélni magunkat ebbe a feladatba, átélni ezt az érzést csak úgy tudjuk, ha képzelőerőhket szakadatlanul az illető érzés pszichológiájára irányítjuk. Amikor a színész erre a szerepre készül, egy pillanatra sem szabad megválnia ettől az érzéstől. Nem tudni, milyen módszereket, magatartást sugalmaz a színésznek egyénisége, élettapasztalata, élményeinek kincsestára. Nem szabad rábíznunk magunkat az érzés megértésének első jeleire, feltétlenül bele kell élnünk magunkat, létre kell hoznunk a pszichofizikai folyamatot, s azt később alaposan elemeznünk kell.

Az Ellenségekben a két tábor útkereszteződésénél három alak helyezkedik el: a leány, aki tisztán érzi az igazságtalanságot, de minthogy az uriosztályhoz tartozik, még nem tud eligazodni az ellentmondásokban; a színésznő,

aki mindent megért, de minthogy minden élményét a színpadra, a színházba akarja átvinni, nem találja helyét az életben, végül pedig 3argy±n öccse, a reménytelen szerel- 27 -