Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

1. A színház arculata. Remélem, hogy ha nem ia mindenki, de a volt Sztanyiszlavszkij Színház és a volt Nyemirovlcs-Dancsenko Színház tagjainak óriási többsége megérti, hogy a mi színházunknak nem szabad a Nagy Színház fiókjává válnia, de nem lehet a Nagy Szinház konkurrense sem, mert nem veheti fel vele a versenyt sem hangerőben, sem a zenei és a kórusrészek gazdagságában, sem a kiállítás fényűzésében. Nem veheti fel a versenyt és nem is törekszik erre. Megvannak a saját feladatai. Ha nincsenek saját feladatai, ha csak még egy zenés szinház, amely megismétli a régi operák művészi elveit, akkor nincs mit tennie az ország művészi életének középpontiában. ahol létrehozzák, nem pedig másolják az értékeket.

2. Minden a zenéből következik. A zene értelmezése diktálja a feladatokat nemcsak a zenekarnak, az együttesnek, minden szereplőnek, hanem a rendezőnek és a tervezőművésznek is.

Ezt hangsúlyozni kell, mert mindezidáig akadnak kritikusok, akik hajlamosak a Nyemirovics-Dancsenko Színházat azzal vádolni, hogy lebecsüli a zeneszerző szerepét.

A zeneszerző azonban nekünk nem szimfóniát és nem is oratóriumot ad, hanem szinház számára irt zenemüvet. Ml következik ebből? Ebből az következik, hogy nem esek zenekarra és kórusra, nem csak egyes emberi hangokra van szüksége, hanem kimondottan emberekre, emberek szenvedélyeire, szemléletes, magávalragadó, meggyőző összecsapására és az őket körülvevő atmoszférára.

Az következik, hogy a zeneszerző azt akarja, hogy a közönség a müvet mindazzal a dinamikus szenvedélyességgel, mindazokkal a hatalmas emóciókkal fogadja be, amelyek a szinház lényegét teszik. A színházét, nem pedig a hangversenyteremét .

Ebből következik a zenei partitura emberivé tétele.- loh -