Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

színházunk arculata

Nem tudok megszabadulni a nyugtalanító gondolattól, hogy a két együttes egybeolvadása során a zenei-művészeti elvek - a legfontosabb, ami ennek az egybeolvadásnak a lényegét alkotja - nem világosak, másként-másként értelmezik ókét, ellentmondások származnak és művészetük ingatag útra lép. Arra nem számitok, hogy ez a néhány megjegyzésem teljes világosságot dérit a kérdésre és általános egyetértéssel találkozik - ehhez túlságosan bonyolult a mi dolgunk -, de legalábbis emlékeztetni szeretnék rá, hogy miért küzdöttünk mi Sztanyiszlavszkijjal együtt.

Azt hallom, hogy együtteseinkben a különböző elvek összecsapása során egyesek a mi müfogásaink "felülvizsgálatának”, "átértékelésének" kérdését vetik fel. Ez várható is volt. Ebben azonban alapos ok rejlik az aggodalomra. A "felülvizsgálatnak" ezek a kitörései rendszerint a legkisebb ellenállás vonalán folynak le. Az emberek ahhoz kapnak, ami a legkönnyebb, annál pedig semmi sem könnyebb, mint elhajolni a formalizmus felé, vagy egyszerűen az elavult, régi konvenciók felé.

Van még ilyen formula is: "bolondozás nélkül játszani". Vulgáris, rothadt formula, amelyet a lusták,az önelégült színészek találtak ki, akik megelégszenek azzal, amit már átéltek a művészetben és fintorognak minden kísérletre, hogy elmélyítsék, megnemesitsék vagy felfrissítsék a már megszokottat.