Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

A rendező művészetéről

A RENDEZŐ MŰVÉSZETÉRŐL

Rendező-igazgató, a rendező kizárólagos akarata - ebben áll a legfontosabb különbség a régi szinház és közöttünk. Sok éven át ez volt a leghevesebb támadások tárgya a fiatal Művész Szinház ellen. Sztanyiszlavszkij is, jómagam is kihasználtuk a rendező hatalmának minden lehetőségét. A rendező háromarcu lény:

1. értelmező rendező; ő tárja fel, hogyan kell játszani; igy hát szinész-rendezőnek vagy pedagógus-rendezőnek nevezhetjük?

2. a rendező tükör, amely a színész egyéni tulajdonságait veri vissza, és

3. a rendező az egész előadás szervezője.

A közönség csak a harmadikat ismeri, mert ezt látja. Látja mindenben: a játékképekben, a díszlettervező elgondolásában, a zörejekben, a világításban, a tömegjelenetek arányosságában. Az értelmező rendezőt vagy a tükör rendezőt nem látni. Elveszett a színészben. Egyik kedvenc tételem, amelyet sokszor ismételgetek: a rendezőnek meg kell h«ini« a színész alkotásában. Bármilyen sokat és gazdagon tárt is fel a rendező a színésznek, igencsak gyakran előfordul, hogy a rendező az egész szerepet a legapróbb részletekig előjátssza s a színésznek csak le kell másolnia és át kell tennie önmagába - egyszóval bármilyen mély és tartalmas volt is a rendező szerepe a színészi alkotás létrejötébben -, mind ennek nyomokban sem szabad látszania. Az ilyen rendező számára az a legnagyobb jutalom, amikor maga a szinész is elfelejti, hogy mit kapott a rendezőtől, anynyira beleéli magát mindenbe, amit a rendező feltárt számára.- 99 -