Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
A rendező művészetéről
"Ha a mag nem hal meg, egyedül marad, de ha meghal, sok gyümölcsöt ád." Ez a bibliai mondás mindenképpen és rendkívül mélyen vonatkozik a rendező és a színész közös alkotására. Ha a színész csak jól emlékezetébe vési. amit a rendező feltárt, ha csak igyekszik végrehajtani, s nem hatol bele mélyen, nem forditja le a maga színészi emócióinak nyelvére, akkor mindaz, amit a rendező feltárt, különálló csillogás marad, nem olvad bele szervesen az egész alakba. A mag egyedül marad. Ez gyakran arra a következtetésre vezet, hogy a rendező előjátszása káros dolog. És fordítva: ha a rendező előjátszása, mondhatni beletalál a színész leikébe, a mag jó talajba hullott, ott váratlan - és ezért a lehető legértékesebb - reagálást vált ki, a színész érzelmeiben és képzeletében uj képmásokat teremt, amelyek személy szerint őt jellemzik és bekerülnék alakításába, maga a mag, a rendező előjátszása pedig meghal és feledésbe megy... Kell-e mondanom, hogy ehhez a rendezőnek színészi képességekre van szüksége? Lényegében neki magának is elmélyült, sokoldalú színésznek kell lennie. És ha az előttünk járt rendezők - Jablocskin, Agramov - mint jómagam is, nem maradtak színészek, ennek oka nyilvánvalóan az, hogy zavart bennünket külső kifejezőeszközeink elégtelensége és önmagunk iránti nagyfokú igényességünk, nem pedig az, hogy nem volt bennünk színészi alkat. A rendező tükör. Legfontosabb képessége, hogy meg tudja érezni a színész egyéniségét, a munka folyamán szakadatlanul nyomon tudja követni, hogyan tükröződnek a színészben a szerző és a rendező elgondolásai, mi illik és ml nem illik hozzá, merre hajtja képzelőereje és óhaja és milyen határig lehet rászorítani erre vagy arra a feladatra. Egyidejűleg kell nyomon követnie és irányítania is a színész akaratát, méghozzá úgy irányítania, hogy az ne érezze az erőszakot. Nem sértő módon, kedvesen, barátságosául felülkerekedve a vitáhan: no látja, mi sül ki ebből, ezt- loo -
