Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

Sok elemet merítettek a nyugati színházból, ismét másokat a népi hagyományokból; igy kovácsolódott mindkettőből a jellegzetes mai bengáli dráma, amelyet ötven évvel ezelőtt Tagore hivott életre.

A hindi színház

Hindi nyelven, amely a hivatalos állami nyelv, 150 millió ember beszél, akik a központi tartományokban és az Indus-Gangesz síkságain laknak. A nyelvet csaknem minden tartomány nagy iparvárosaiban megértik, vagy legalább is ismerik. A két nyelvjárás, a hindi és az urdu a fő törzsről, a hlndosztániról ágazott el. A királyi udvarokban és a kereskedővárosokban az urdut beszélték, mig a hindi, helyi dialektusokra szétforgácsolódva, a mezőgazdasági vidékeken uralkodott. Mig a hindi és urdu nyelvű lira és epika évszázadokon át fennállt, addig a dráma csak a XIX. században, a széteső mogul birodalom romjain született meg.

Az első jelentős hindi drámairó Bharatendu Hariacsandra, aki egyidejűleg szinész, iró és rendező volt. £ háromszoros tehetsége révén a lehető legpontosabban ismerte a színpad követelményeit. A hindi színház neki köszönhette szerencsés indulását. A szanszkrit hagyomány alapján irt. Mielőtt a játék megkezdődött, valamennyi szinész maszkban és jelmezben megjelent a színpadon és elénekeltek egy himnuszt. Hires színdarabja, a Szat.ia HhriscSandra /1Ü70/, amely tele volt dalokkal és versekkel, nagy sikert aratott. A dialógus az irodalmi nyelv és az egyszerű ember beszédének kellemes keveréke volt. India nyomorúságos helyzete cimü drámájára a szerzőt hazafias érzelmei ihlették. /Ezek az érzelmek ugyancsak igen erősen megnyilvánultak a bengáli drámában is, Giris Gos és Dinabandhu müvei ben, valamint a marathi drámában, nevezetesen Kriloszkar darabjaiban. A műveltebb és jobbmódu emberek azonban lenézték és ezzel elcsüggesztették a színházat, úgyhogy az vé- 86 -