Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában
évvel ezelőtt játszotta először. Bütykösen és ráncosán, mint egy vén fügefa, a bengáli színház történetének egy darabját testesíti meg, az átmenetet a merev, szónoklás színháztól a modern, realista előadáshoz. Sziszir olyan színészeket képezett ki színházában, akik tovább léptek és alkotóan folytatták a színházi munkát. Sziszír Rhadurl a legapróbb részletekig ismeri a színpad egész felépítését, s hetven éve és rövidlátó szeme ellenére a gyik fürgetésével mozog rajta. Mély hangja és kifejező arca hallatlan átalakulókészséggel rendelkezik. Á "Szrirangam", ahol az indiai történelem különböző szakaszait mutatták be a maguk hatalmas alakjaival, akik méltóságteljesen haladtak át a színpadon, szorosan kapcsolódik Sziszir Bhaduri nevéhez. Amikor bezárták a "Szrirangam"-ot és Sziszir Bhadurit kidobták, nem volt semmi tiltakozás. Egyetlen kéz sem emelkedett fel a színházművészet ellen tanúsított ilyen kegyetlenség láttán. A bengáli színház annyira lezüllött, hogy a finanszírozók védtelen zsákmányává lett. Amikor a nézők az utolsó húsz év folyamán kialakult szokás hatása alatt, este odamentek, csak széttépett plakátokat láttak a falon, amelyek Sziszir Bhadurit ábrázolták Sahdzsahan szerepében. Egyébként mindenütt csend volt. A bengáliai nagy éhínség idején^/19^3/, amely hárommilliós emberáldozatot szedett, megszületett a népi színház mozgalma, amely csakhamar az ország minden színtársulatát magához ölelte és befolyása alá vonta. A harc az idegen uralom és a társadalmi igazságtalanság ellen, amelyet a hivatásos színház Giris Gos kora óta történelmi és mitológiai darabok segítségével vívott, most időszerű témákban tört magának utat. Bidson Bhattacsarja U.i termés clmü müve az éhínségről szólt, és előadása a népi színházban nagy izgalmat váltott ki. Mintha egyszerre lefújták volna a közömbösség porát, amely lassankint rárakódott a drámai anyagokra. A színészek és nézők között mélyebb és- 82
