Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

dóan uj anyagot nyújt! A színpad kopársága egyértelmű hasznot jelent. A színészek nem bújhatnak kulisszák mögé, nem segíthetnek magukon kellékekkel és díszletekkel, hanem teljes mértékben művészetükre vannak utalva, amelyhez tanítójuktól - legtöbbször a családfőtől - a lehető leggondosabb oktatást kapták. A népi színjátéknak e "szinpadnélküliségéből" ered a cselekmény meggyőző ereje, egyszerűsége és közvetlensége, valamint a színész és közönség közti spontán kapcsolat.

Az indiai népi szinház - éppúgy, mint a kinai színház - nem akarja a valóság illúzióját kelteni. Illuziószinpad nélkül dolgozik és megteremti a maga külön világát. Egyszerű irányelvei általánosan elismertek és érthetőek. A kathakali táncdrámával ellentétben a népi szinház ábrázolási eszközei - cselekmény, tánc és helyi tájszólások - szélesek és rugalmasak, s tág teret nyújtanak rögtönzésekre és időszerű célzásokra.

A népi színház szorosan összeforrt a nép életével és vérmérsékletével. A természettel való kapcsolata mindig biztosítja eredetiségét. Tagore, Udaj Sankar,8anti Bardhan és sok ötletes, egyéni hangú rendező merített e formák gazdag tárházából és uj értelemmel töltötte meg őket.

A jelenkori költészet a népdalokból merítette elevenségét, a primitív néger plasztikák erejükkel és feszültségükkel nagy hatást gyakoroltak a modern képzőművészetre, a népi festészet pedig színeivel és életörömével befolyásolta a mai festészetet. Ugyanígy a népi szinház ia sok ösztönzést nyújthat a hivatásos színháznak, amelyet a megmerevedés veszélye állandóan fenyeget.- 74 -