Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A bengáli színház

Tekintettel a négyszáz millió embert számláló népességre, a tizennégy fő nyelvjárásra és ötszáz dialektusra, nehéz az indici, színház fejlődését nyelvek vagy kerületek szerint követni. A színház természetszerűen a nép öntudatának kifejlődéséhez és a társadalmi és politikai mozgalmakhoz kapcsolódott; ezek pedig az ország egyes részeiben különféle módon alakultak. A népi színház kivételével, amely a falusi kerületekben élt megszakítás nélkül és ezáltal évszázadokon át megőrizte formáit, a dráma fejlődése igen különféle és egyenlőtlen volt. Bengália tartományban, amelyet az angolok legelőször szálltak meg, elsőnek nyilvánult meg az angol nevelés hatása is, és itt fejlődött ki először a politikai öntudat. Bengáliában kelt életre a mai indiai szinház.

A többi tartományi szinház többé-kevésbé ugyanerre a célra tört és ugyanazon a bonyolult utón indult el, noha egyikük sem érte el soha a bengáli szinház egészséges fejlettségét.

Kalkutta, amely korábban kis brit település volt a Hugli mocsaras partján, fokozatosan Jómódú várossá nőtt fel. Az európaiaknak megvoltak a maguk templomai, klubjai, tánchelyiségei és kis sörözői, és miniatűr szinpadai, a matrózok és az angol lakosság szórakoztatására. Az angol klub, amely a benszülöttek előtt zárva volt, ezek számára valami nagyon titokzatosat Jelentett. Ezért nevezték a báltermet is, ahol angol nők hosszú, libegő ruháikban bábként mozogtak, hosszú ideig babaháznak.

Nevelési módszerükkel az angolok azt a hitet sugalmazták a népnek, hogy minden, ami angol, felette áll az indiainak. A bengáli városok számára a páholyülés, a rivaldavilágitás és a proszcéniumszinház egészen uj dolog volt. A bengáli szinház, amely más indiai színházakhoz hasonlóan a nyugati stilust utánozta, ezekhez a korai angol előadásokhoz igazodott.- 75 -