Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

Dsi, akik emlékezetes pillanatokat teremtettek a gudzserati színházban, hajdani bhavai-szinészek voltak. Néhány hires gudzserati drámairó darabjaiban a bhavaihoz nyúlt vissza. Dalpat Ram erre a mintára irta Hamis büszkeség cistii színdarabját, noha az énekeket és táncokat összevonta és több prózát fűzött hozzá. Dina Gandhi a Mena Gudzsri cimü népi operában alkotó módon dolgozta fel a bhavai-formát. C. C. Mehta a népművészet szine-javával gazdagította darabjait. A bhavai kihívás a bizonytalan, színvonaltalan városi színházzal szemben, hogy valósítsa meg azt a szoros kapcsolatot a közönséggel, amely oly fontos az élő színház számára.

A Maharastra-környéki tamasa édestestvére a bhavainak. A tamasa-szinészek egész jelmez-, festék- és kelléktárukkal, amelyet batyuba kötözve a fejükön vittek, járták a marathi uralkodók udvarait. Ezek a vándorszinházak rendkívül népszerűek voltak. Amint felharsant a dobuk, nagy tömegek gyűltek köréjiik. A bronzszin testű, fürge, erőteljes színészek érzelmes történeteket játszottak, lovagi mondákat vagy zenés, táncos, szerelmes és szenvedélyes jeleneteket adtak elő.

A IVIII. században a tamasa, mint a bhavai is, erkölcstelen jelenetek orgiájává fajult, amelyek a földesurak szórakoztatására szolgáltak és arra, hogy kicsapongó életű emberekbe csöpögtessék a mámor és a bujaság mézét. A tamasára jellemző volt, hogy a színésznőkre úgy néztek le, mint félkurtizánokra, a férfiakat pedig páriáknak tekintették.

Az észak-indiai népi drámák közül különösen kiemelkedik a Rama és Krisna életéből vett eseményeken alapuló Ramlila és Krisnalila. a maga nagyszerű formájával. A történéseket énekek kötik össze elbeszélő és magyarázó szakaszokkal, amelyeket gazdag öltözetű és gondosan festett színészek adnak elő. Különösen érdekes ennek a drámai formának színpadra való átültetése. A közönség pontosain is- 6? -